Erdélyi asszonyaink

Farkas Árpádnak, hódolattal.

„Az erdélyi asszonyokban török vér van, s némi tatár. Ha csókolnak, legalább 150 év behódolást kérnek s vért.”

Azok a drága erdélyi asszonyaink. A székely fehérnépek, a cifra kalotaszegiek, a mezőségiek, a bőszoknyás bánságiak. A homoródmentiek, a nyárádiak, a gyimesi menyecskék, a bővérű gyergyóiak és kacér udvarhelyiek. És még sokan, mert kis nép vagyunk, de kifogyhatatlan nőkből.

Nálunk a p.na nagy f.sz. Mert mi még merünk így beszélni, és ez igaz is.

Ember kell melléjük, ez tény. Ember, amelyik elmegy, szánt, vet, teszi a dolgát, veszedelmes vállalkozásokba fog, elesik a csatamezőn, és egyáltalán részeges disznó, de ott van, a vállára lehet borulni időnként. Ha megérdemli.

Az erdélyi asszonyok harcos nép. A Valkűrök ájtatos ministránsok hozzájuk képest. Az erdélyi asszonyok, különös tekintettel a székelyeknél, bármelyik csatamezőn megállnák helyüket.

Meg is állták.

Mennyit tudna erről mesélni a Tatárdomb… Ott, valahol Gyergyószárhegy mellett, ahol a történelmi tények szerint bizonyos Gábor deák vezette a tatárok ellen a fehérnépek seregét(!). Igen, a fehérnépekét, mert a férfiak éppen máshol hadakoztak. És agyonverték a többezres tatár sereget.

Az igazság az, hogy ismerve ezen fehérnépséget, tűrték, amíg tűrhették a dúlást, a fosztogatást, na jó, néha az erőszakot is, aztán egyszer valamelyik derék mongol begyalogolt a veteményre, letaposta a retekpalántát, a másik meg sáros lábbal besétált a frissen felsikált földre.

A vége: Tatárdomb. Ott nyugszanak a megszállók, az asszonyok meg hazamentek, és ciberelevest főztek, meg enni adtak a jószágnak, este imádkoztak egyet, majd lefeküdtek, távoli uraik hűlt helye mellé.

És másnap kezdődött minden elülről. Mert ilyen itt, ez a sors, ilyenek az asszonyaink, szép kebleikkel, ringó csípőjűkkel, akiknek kezében egyaránt fegyver a fakanál és a kard.

Megtartanak, elringatnak, és ha éppen arra van szükség, egy fokhagymatörővel vágják el a torkod. Mert megérdemled.

Ősidők óta Babba Mária itt az Isten, marcona, bajuszos székelyek hozzá imádkoznak, a fehérnép otthon gyereket nevel, főz, háztartást vezet, takarít, mos, szóval egyáltalán semmit nem csinál, a férfiak hadi tetteikkel dicsekednek egy icce mellett, majd hazamennek, és alázatosan beheverednek az asszonyok mellé, akik elfogadják őket.

Amazonok, viking királynők, etruszk feleségek vére kering bennük. És a férjüket, párukat: Uramnak hívják. Ő pedig Feleség, fele az egésznek.

Csoda. Csodálatosság.

Azt hiszem, el kéne mosogatni valakinek.

György Attila

József Attila-díjas erdélyi író

Az írás György Attila közösségi oldaláról származik (forrás: link)

Kép: www.szinkommunikacio.hu

Osszd meg a cikket!
Kapcsolódó cikkek
FFK A férfi útja
admin

Élet Alain Delonon túl – 7 jó tanács az ismerkedéshez fiatalon

Szinte minden héten vetíti valamelyik tévécsatorna a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot, melynek címén rendre megakad az ember szeme, ám kevesen vagyunk rá igazán kíváncsiak, mert őszintén: ki akarja tudni a kérdésre a választ? Sokkal érdekesebb volna például arról filmet forgatni, hogyan szerezzünk meg, azaz – mivel nem birtokolni szeretnénk! – miként nyűgözzünk le mondjuk 7 őszinte lépésben (nem is kell 10) egy hölgyet. Akár a kiszemelt lányt a gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, mert a diákélet a nagy találkozások, ismerkedések időszaka.

Tovább
FFK Kultúrát Apától
admin

Félúton a világhír felé – Molnár Farkas félbeszakadt életműve

75 éve hunyt el a neves avantgárd építész, Molnár Farkas, aki azért nem lett világhírű, mert külföldi mesterei és kollégái unszolás ellenére nem költözött Amerikába, hanem itthon maradt és felívelő pályafutásának 1945 januárjában egy bombatalálat vetett véget. Hivatásának tekintette az építészetet, aminek igazi mestere volt.

Tovább