Egy normális sorozat – Férfiként is tanulságos

Az angol BBC csatorna már vetíti, de streaming-szolgáltatónál is elérhető a Normális emberek című 12 részes minisorozat, mely a 29 éves ír szerzőnő, Sally Rooney azonos című regényét dolgozza fel. A könyv ismerete nélkül is élvezhető az adaptáció, az alkotók a maguk filmes eszközeivel remekül elkapták a real life feelinget, képsoraik életszínűek és életszagúak lettek. Köszönhető mindez a két főhős megformálóinak is, hiszen a cselekmény fókuszában – mily meglepő – egy nő és egy férfi áll.

Egy normális nő és egy normális férfi, azaz kezdetben egy normális lány és egy normális fiú. A sztori az ő fejlődéstörténetük, sőt a kapcsolatuk, az emberi kapcsolataik fejlődéstörténete. Ott vagyunk benne mindannyian, még ha nem is minden sztoriszálban vagy jelenetben, mert vannak szélsőségek, nehezen megérthető jellemek és mozzanatok. De nem ilyen az élet is? Hányszor nem értjük, valaki miért cselekszik úgy, ahogy. Hányszor nem tudunk akár korábbi önmagunk időközben megváltozott helyzetébe sem belehelyezkedni utólag. Na, ebben a szériában – amely félórás részeivel nagyszerűen emészthető lett – van elég terünk és időnk megpróbálni a főszereplők fejébe látni, ami azért érdekes játék, mert sok minden éppen ott játszódik le, nincs kimondva, maximum az arcukra van írva – vagy oda sem.

Gimnazista koruktól kezdve követhetjük Marianne és Connell életének, egymáshoz való viszonyának alakulását, mely úgy hétköznapi – mert bármelyikünkkel megtörténhetne így vagy hasonlóan –, hogy mégsem az. Általában nem az a következő fejlemény, amire számítunk – vagy aminek szurkolunk –, de időről időre igazolást nyer, milyen apróságokon múlik az életben szinte minden. Félbehagyott, félreértett mondatok, ki nem mutatott, akár magunk előtt is titkolt, mások előtt meg egyenesen szégyellt érzelmek. Döntések, melyek után minden megy tovább valahogy, pedig másként is mehetne. Ezek az érzések mind ott munkálnak bennünk és a karakterekben, amíg az összesen hatórányi játékidő alatt az egyetemet is be nem fejezik, és neki nem indulnak a felnőtt életüknek.

Vajon ott már bölcsebben tudnak egymáshoz és a nagy dolgokat meghatározó kis döntéseikhez viszonyulni? Helyzetüket segít átélni egyrészt az, hogy szuperül választották ki a színészeket, tényleg tanulmány az arcuk, akkor is, ha rezdül, akkor is, ha nem. Másrészt az, hogy a – bizony nem kevés – erotikus jelenetet is igen valószerűre rendezték, fényképezték és vágták. Nem érezzük úgy, hogy ne „normálisan” történne minden, még ha vannak normálisnak nem nevezhető szituációk is. Persze ki mondja meg, hogy másnak a cipőjében járva mi a normális? Az biztos, hogy a két fiatal választásaival nem mindig értünk egyet, sőt, de a többségünk végig élvezni fogja a köztük vibráló kémiát, alig várva a közös jeleneteiket. Félreértés ne essék: akkor is, amikor épp nem a ruháikat (vagy egymáséit) dobják le, hanem a lelkük vetkőzik meztelenre előttünk.

Utóirat: az alapul szolgáló könyvet – és most már a sorozatot is – jó néhány nemzetközi díjra jelölték.

Kérdések, melyek (sok más mellett) felvetődhetnek bennünk a 12 rész alatt és után:

Mikor és hogyan mutassa – vagy ne mutassa – ki egy férfi az érzelmeit?

Mely cselekedeteink árulják el azt, ami bennünk zajlik, akkor is, ha titkolnánk?

Hol végződik a barátság, s hol kezdődik a szerelem?

Hogyan hatnak egymásra a lelki és a testi kapcsolataink?

Mely döntéseknél írhatja felül az érzelmeinket az észszerűség?

Miként erősíti fel vagy épp gyengíti kötődéseinket a fizikai távolság?

Mikor kell ragaszkodnunk, mikor elengednünk, s mennyit ér a külvilág véleménye?

Dr. Szász Adrián

Fotó: filmtekercs.hu 

Osszd meg a cikket!
Kapcsolódó cikkek
FFK A férfi útja
admin

Élet Alain Delonon túl – 7 jó tanács az ismerkedéshez fiatalon

Szinte minden héten vetíti valamelyik tévécsatorna a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot, melynek címén rendre megakad az ember szeme, ám kevesen vagyunk rá igazán kíváncsiak, mert őszintén: ki akarja tudni a kérdésre a választ? Sokkal érdekesebb volna például arról filmet forgatni, hogyan szerezzünk meg, azaz – mivel nem birtokolni szeretnénk! – miként nyűgözzünk le mondjuk 7 őszinte lépésben (nem is kell 10) egy hölgyet. Akár a kiszemelt lányt a gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, mert a diákélet a nagy találkozások, ismerkedések időszaka.

Tovább
FFK Kultúrát Apától
admin

Félúton a világhír felé – Molnár Farkas félbeszakadt életműve

75 éve hunyt el a neves avantgárd építész, Molnár Farkas, aki azért nem lett világhírű, mert külföldi mesterei és kollégái unszolás ellenére nem költözött Amerikába, hanem itthon maradt és felívelő pályafutásának 1945 januárjában egy bombatalálat vetett véget. Hivatásának tekintette az építészetet, aminek igazi mestere volt.

Tovább