Mottó:
„A férfierő olyan mint a folyó. Ha kijön a sodrából, romboló lesz.”
Chuck Norris
Képzeljünk el egy kamasz fiút, aki állandóan zűrbe keveredik. Talán nem lesz nagyon nehéz. Nem kell nagyon súlyos dolgokra gondolni, csak kisebb „figyelmetlenségekre”, hogy mondjuk eddig öt mobiltelefont vesztett el, három diákigazolványt, a bérletét minden másnap otthon felejti, kikönyörgött magának egy új kosárlabdacipőt, amit másnap fennfelejtett a buszon (a tornazsákjával együtt, nem úgy, hogy levette és mezítláb szállt volna le, annyira azért nem szórakozott). Olyan fiút képzeljünk magunk elé, aki nem tud észrevétlen maradni, aminek most még inkább a hátrányait „élvezi” semmint az előnyeit. Mindenhol már csak a jelenlétével felhívja magára a figyelmet: ha puskázik, ha beszélget a szomszédjával, ha véletlenül eszik a pad alatt. De még olyankor is észreveszik, amikor alszik az órán, pedig akkor igazán nem csinál semmi rosszat. De fordítva is igaz a dolog: ha történik valami, akkor mindenkinek az elsők között jut az eszébe. Ha valami balhé van – csetepaté, üvegtörés, ablakon kidobálás, stb. – akkor, aki ismeri, azonnal feltételezi, hogy ez a fiú benne van. Ilyen csúnya dolog az előítélet. Ugyanakkor a karakteréhez azt is gondoljuk hozzá, hogy ez a fiú rendkívül nagylelkű, védelmező, egy vitában, veszekedésben mindig a gyengébb mellé áll, függetlenül attól, hogy kinek van igaza, ám az irgalma ugyanúgy sorozatosan csak bajba sodorja.
Na, most azt képzeljük el, amikor ennek a fiúnak legkésőbb délután 4-re haza kell érnie, ám este fél kilenckor még sehol sincs. Mobilon nem lehet utolérni, mert éppen nincs neki (van, csak elvették, mert óra közben megcsörrent). Sem az anyja sem az apja nem túlzottan izgulós emberek, de ekkorra már azért elég idegesek. Többféle forgatókönyv is lepörög a fejükben, hogy mi történhetett, megy a telefonálgatás, a barátok, osztálytársak nem tudnak semmit. Apuka autóba ül és bejárja a lehetséges helyeket. Semmi. Tanácstalanul áll az út szélén, hogy vajon hívja-e a rendőrséget, amikor megcsörren a mobilja. A felesége az, aki zokogva mondja, hogy előkerült a fiú. Egész végig otthon volt, csak arra gondolt, milyen jó poén lenne megviccelni a családot és elbújt. Hamar kész lett a leckéjével és unatkozott, akkor jutott ez eszébe.
Az ilyen idős fiúknak tesztoszteronban „fürdik” az agya. Sokszorosára nő a kockázatvállalási hajlandóságuk, ám az agyuk megfontolt cselekvésért, a következmények felmérésért, józan belátásért felelős régiója (a prefrontális kéreg) még majd jó tíz év múlva éri el teljes fejlettségét. Ezek a fiatalok egyszerűen nem képesek előre látni tetteik következményeit, miközben lendület az van bennük. Az ilyen fiúkat unatkozni hagyni kész életveszély. A legtöbb fiatal nem az élet elviselhetetlensége miatt nyúl az alkoholhoz, kezd el dohányozni, vagy szokik rá a kábítószerre, hanem merő unalomból. Hogy történjen végre valami. Ugyanezért követnek el különböző csínytevéseket vagy akár kisebb bűntetteket is. Ezeknek a fiúknak a lekötetlen energiáival kezdeni kell valamit, ha nem akarunk folyamatosan az események után kullogni. Az állandó videójátékozás nem jó megoldás.
A mai szülő a mai iskolával karöltve azt a megoldást tudta kitalálni, hogy a gyereket tanulásra fogja – otthon is. „Neked nincs más dolgod, csak a tanulás.” Házi feladatot kapnak, különórákra járnak, minden idejük be van osztva. Sok jogos kritika éri ezt a megoldást, ám a semminél ez is sokkal jobb.
Ezen a mára meghonosodott szülői mentalitáson kellene változtatni, hogy ugyebár a gyerek dolga csak a tanulás, a szülő minden másban kiszolgálja. Természetesen mindenki azt szeretné, hogy a gyereke minél sikeresebb legyen az életben. Én nem ismerek olyan kutatást, amelyik a különórák száma, illetve a sikeres életpálya között egyértelmű összefüggést mutatott volna ki. Olyat viszont többet is, amelyik arra jutott, hogy nincs ilyen kapcsolat. Van viszont egy másik összefüggés, amelyik több helyről is igazolást nyert már, legutóbb éppen egy harvardi kutatás eredményei akadtak a kezembe. Ez is arról szólt, hogy mennyire hasznos a gyerek fejlődése, fizikai és lelki egészsége, empátiája, szociális készségei, iskolai előmenetele, jövőbeni karrierje szempontjából a… házimunka. Az a gyerek, akinek minden nap – és itt a rendszerességen van a hangsúly – van valami feladata a ház körül, felnőttként jobban elboldogul az életben. Magyar híján egy amerikai kutatásra leszek kénytelen hivatkozni, hogy az én korosztályomnak még 82%-a volt bevonva napi szinten a házkörüli teendőkbe, a mai gyerekek körében ez az arány 28% csupán. A házkörüli munkát váltotta föl a „Te csak tanulj, gyerekem!” hozzáállás. Ami – és ezt nem győzöm hangsúlyozni – még mindig jobb, mint a semmi! Manapság ugyanis a tanulásnak nem a házkörüli serénykedés az alternatívája, hanem a semmittevés. A tengernyi idejével magára hagyott kamasz előbb-utóbb úgyis fog magának találni valami unaloműzőt, ami lehet építő, de ugyanazzal az erővel romboló dolog is. Ne legyenek például illúzióink, hogy egy wifi kóddal és egy okostelefonnal magára hagyott kamasz, hol fog a neten kikötni…
Krúdy Tamás
Fotó: gotie.com
