Ha anya és apa együtt rendben vannak, ha szerető társak, akkor ebben a harmonikus, érzelmi biztonságot nyújtó szövetségben nevelődik, fejlődik egy egészséges lelkületű, boldog gyermek.
Mindkét félnek szüksége van arra, hogy szülői státusza mellett nőnek és férfinak érezhesse magát, és ebben folyamatosan megerősítést kapjon a másiktól. Nehéz időszak ez, és kevés időt szentelünk ilyenkor a párkapcsolatunk ápolására, az intimitás fenntartására. Próbálgatjuk ezt az új szerepet, az anyaság és apaság szerepét, könnyen átváltunk a másik keresztnevéről, vagy becenevéről az apa, anya megszólításra. Ez intő jelzés lehet arra, hogy a párkapcsolat elcsúszott az idők folyamán. Tudatosodjon bennünk, hogy az apa-anya szerep a kapcsolatunktól elválasztott szerepet tölt be, a szülői szerepet. Vagyunk mi ketten, a párkapcsolati intim szerepünkben, és csak azután jön a szülői funkció. Vagyunk Mi, és van a gyerek. Ha anya és apa jól vannak, rendben vannak, és törekednek arra, hogy ez így is maradjon, akkor ebben a harmonikus, érzelmi biztonságot nyújtó szövetségben nevelődik, fejlődik egy egészséges lelkületű boldog gyermek.
A legnagyobb ajándék, amit a gyermekednek adhatsz, az egy erős kapcsolat közted és a párod között – írja John Gottman. A gyermek érzékeny megfigyelő, megérzi azt, ha a szülei nem kiegyensúlyozottak. Ezért különösen fontos, hogy anyaként és apaként időnként más szerepeinkben is kiteljesedhessünk. Ha mindig minden mást feláldozunk a gyermekért, akkor tudattalanul is negatív érzések ébredhetnek bennünk iránta, aki miatt „minden másról” le kell mondanunk. Ha boldog anya és apa, akkor boldog a gyermek.
Az otthon a gyermek számára is legyen az a hely, ahol értjük egymás szavát, érzelmi anyanyelvét. Ahol azt nyújtjuk, amitől a másik szeretve érzi magát. Ahol közölni tudjuk az érzéseinket, jót és rosszat is, és úgy tudjuk egymás elé tárni vágyainkat, meg nem értettségünket, hogy a másik érdekei sem sérülnek. Az otthon az, ahol nem uralkodik látszatharmónia, nincs látszatmegoldás, vagy szőnyeg alá seprés. Ott igenis lehet vita, lehet konfliktus, és a harag, a düh, és egyéb negatív érzelmek nem kerülnek elfojtásra, nem szorítjuk egymásba a szót. Ahol határokat húzunk, és határozottan nemet mondunk, ha kell. Az igazi családi otthon olyan, hogy nem veréssel, vagy verbális agresszióval torolják meg, ha a gyermek kifejezi frusztrációját, mert gyógyíthatatlan sérülést ejtünk az ő későbbi konfliktuskezelésében. Azt tanulja meg, hogy a nyílt önérvényesítés ördögtől való, inkább jobb csendben maradni, bólogatni, és mélyre szorítani a fájó, negatív érzelmeket, mint a konfliktusokban alulmaradni, és elviselni a veszekedéseket, és a megtorló ellenagressziót.
Egymásnak nem riválisai, hanem inkább rajongói vagyunk, egymás útját segítjük, és a pozitív megerősítés, a dicsérő szavak ösztönöznek, új erőt adnak. A család az a szeretetkötelék, amelyben sokszor öleljük meg egymást, amelyben felvesszük a gyermeket, ha sír, amelyben nem becsüljük alá a testi érintés, a közelség, a bújás, az ölelés fontosságát. Az érintés mindig azt jelenti, közünk van egymáshoz. Azzal, ahogy egymással bánunk, megtanítjuk gyermekeinknek, hogyan működnek a párkapcsolatok. Egy jól és szépen működtetett párkapcsolati mintával a legtöbbet tehetjük gyermekeink lelki egészségéért.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotók: People photo created by teksomolika – www.freepik.com
