„Ma az önmegvalósításon leginkább a karriert, a pénzt és a presztízst értik. Az önmegvalósítás tartalmaként csak mentegetőzésképpen merül fel pl. a személyiségfejlődés… Pedig jó gondolat. A személyiségfejlődés, a belső kiteljesedésünk rendkívül fontos lenne. Egy komoly probléma van, hogy ez sem lehet cél, az önmegvalósítás is csak eszköz. Azért jó fejlődni, hogy az így csiszolt erényeinket valaminek a szolgálatába tudjuk állítani. (De minek a szolgálatába? Lehet az egy cég? Vagy a részvényesek öröme? Vagy inkább valami személyes?)
Kár, hogy az önmegvalósítás ma célként lett állítva oly sok ember elé.
Kár, hogy a ma elfogadott önmegvalósítást olyan tulajdonságok segítségével lehet elérni, amelyeknek a boldogsághoz vezető célokhoz kevés köze van.
Kár, hogy a ma piedesztálra emelt anyagi önmegvalósítás olyan mérhetetlen erőforrást igényel az arra vágyóktól, ami nem hagy energiát semmi másra. Az életre, valódi, saját célokra, amelyeknek csak a megközelítése is már boldoggá tehetne…
Kár, hogy ma nehéz összeegyeztetni a pénzt, a presztízst, a karriert és a saját célokat. Lehet, hogy ez nem új probléma? Lehet, hogy soha nem volt valódi opció a „mindent az egyben”?
Lehet, hogy mindig is DÖNTENI kellett, egyiket alá kellett rendelni a másiknak? Lehet, hogy régebben a társadalmi normák erkölcsi nyomása miatt, vagy a korlátlan anyagiak káprázatának hiányában könnyebb volt dönteni?
Lehet, hogy nem is a döntés a nehéz, mert abba ma csak úgy belesodródunk, hanem annak felismerése, hogy már döntöttünk valahogy? Vagy döntésünk következményeinek valódi felvállalása okoz nagyobb belső törést? A magunkkal való szembenézés?
Férfira és nőre csak akkor van szükség, ha ketten együtt, a különbözőségük teremtő feszültségét egy irányba fordítva vállalnak közös célt, ennek rendelik alá és ezen keresztül valósítják meg önmagukat. Minden presztízst, pénzt, karriercélt, kapcsolatokat, munkát és pihenést eszközként kezelnek önmaguk fejlesztésére. Annak érdekében, hogy önmagukból minél többet adhassanak, örökíthessenek, hagyhassanak itt a céljuk megvalósításán keresztül!
Ahhoz, hogy jól akarjunk élni, vágyaink kiszolgálásának vagy a részvényárfolyamok emelkedésének rendeljük alá az életünket, nem kell sem férfinak, sem nőnek lenni. Elég, ha nemi identitásunk az ágyra korlátozódik. Elég, ha a modern viselkedésminták, képességek és tudás birtokában versengünk, előretörünk nemre való tekintet nélkül. És szolgálunk valamit, aminek az eszközeivé válunk… Azaz valójában keressük a boldogságot ott, ahol az nincs.
Részlet Bedő Imre Férfienergia című könyvéből
Az ÖtvösMűhely című rendezvényünkön, a Férfi-Nő őszinte párbeszédének helyén is szó volt az önmegvalósításról. Indítsd el az alábbi videót, és hallgasd meg, mit mondott még erről Bedő Imre:
Fotó: geralt via Pixabay.com
