A következő eset, amit itt most leírok, az egyik budapesti villamosvonalon történt. A négyes ülés egyik oldalán ült egy anyuka az 5-6 éves forma kisfiával, míg velük szemben egy középkorú hölgy foglalt helyet. A kisfiú egyszer csak elkezdte rugdosni a szemben ülő néni lábát. A nő kedvesen rámosolygott mintegy jelezve, hogy észrevette, de nem haragszik, ám a kisfiú nem hagyta abba. A nő egy kicsit várt, majd rászólt:
– Kérlek, ne rugdosd a lábamat…
Ám a kissrác erre sem hagyta abba. Erre a nő kérdőn ránézett az anyukára, aki továbbra is úgy ült ott, mintha mi sem történt volna.
– Elnézést asszonyom, nem szólna rá a kisfiára, hogy hagyja abba a rugdosást?
– Ne haragudjon, de nem szólok rá. Mi a korlátozásmentes nevelés hívei vagyunk, úgyis abba fogja hagyni magától nem sokára. Próbálja meg elterelni a figyelmét!
Egy korábbi cikkben arról írtunk, hogy az egyik ember szabadsága a másik ember felelőssége és viszont. Minden kötöttségtől, kötelezettségtől, felelősségtől mentes szabadság nem létezik. Aki ennek az ellenkezőjét próbálja meg elhitetni a gyerekével, az rosszat tesz vele. Az etológus Konrad Lorenz a szülői tekintély eltűnését tartja az emberiség nyolc halálos bűne közül az egyiknek. Egy gyereknek, mint ahogy minden csoportban élő lénynek, vezetőre, „falkavezérre” van szüksége, aki kijelöli a határokat, amin belül a gyerek biztonságban érzi magát. Az egyértelmű vezető hiányában a családban kialakuló hatalmi vákuumban a gyerek fogja megpróbálni betölteni a falkavezér szerepet, amiben nem érzi jól magát, hiszen nem ez lenne a természetes szerepe. Az ilyen gyerekekből lesznek a „kis zsarnokok”, akik terrorizálják a szüleiket, pedig valójában ők is áldozatok: a gyenge szülői nevelés áldozatai.
És most térjünk vissza egy kicsit a villamosra, mert a történet még nem ért véget. Miután az anyuka teljesen nyilvánvalóan nem volt hajlandó rászólni a gyerekére, az egyik távolabbi ülésről felállt egy kb. 13-14 éves korú srác. Addigra ugyanis már a fél villamos azt figyelte, hogy mi fog itt történni. Ez kedves arcú, jó kiállású fiú szép komótosan odaballagott a gyerekhez és szó nélkül lekevert neki egy pofont. Amikor pedig az anyuka levegő után kapkodva döbbenten felnézett rá, csak ennyit mondott:
– Az én szüleim is a korlátozásmentes nevelés hívei.
Neo
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Vezető fotó: Greyerbaby via Pixabay.com
