A kerékpározás abszolút reneszánszát éli. Pedig két-három évtizeddel ezelőtt még egyáltalán nem volt sikk biciklizni, mert csak az járt kerékpárral, aki nem volt motorja vagy nem tellett autóra. Persze még ma is látni kisebb falvakban, városszéleken idősebb néniket és bácsikat, akik olyan komótosan tekerik a biciklijüket, hogy csoda hogy fel nem borulnak. Minden tiszteletem az övék, igazi egyensúlyozó-művészek! Persze ma már más okból biciklizünk, mint régebben. Akkor azért, hogy eljussunk valahova, ma pedig magáért a biciklizés öröméért.
A gyerekkorból kinőve az én első „komoly” biciklim egy négysebességes szovjet Fecske versenykerékpár volt. Nagyon szerettem, elnyűhetetlen darab volt. Úton-útfélen még lehet látni egy-egy ősöreg Favorit, Csepel vagy Puch versenybringát, de Fecskét sehol sem találok, pedig biztosan van. Ha van valamilyen jó régi bringátok, legalább 25-30 éves, küldjetek képet róla és esetleg egy kis sztorit, ami hozzá kapcsolódik!
Cikkajánló: Az igazi „fapados”
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Neo
