A feleségemmel kilenc éve vagyunk házasok, hamarosan meg is ünnepeljük az évfordulónkat, de én nem emlékszem arra, hogy az esztendők folyamán bármikor megkértem volna arra, hogy hasítsa fel a farönköket, vagy betonozza le az autófeljárót, esetleg ássa fel a kertet, miközben én horgolok egyet.
„Egy férfi a nőt kíméli. (…) Nem mondhatom azt, hogy drágám, jön a kovács, itt van ez a tizenkét ló, fel kell verni a lábát, én addig leportalanítom a polcot, amíg te ezt megcsinálod” – jutottak eszembe Kassai Lajosnak, a magyar lovasíjászat sportág megteremtőjének gondolatai, melyeket a Férfiak Klubjának Kohó című rendezvényén osztott meg a jelenlévőkkel. (IDE kattintva tekintsd, hallgasd meg, mit mondott még Kassai Lajos, Bedő Imre vendége. Érdemes végignézni a videót!)
A feladatkörök olykor felcserélődnek, mert az élet megkívánja azt!
Egyébként nem kell félteni a nejemet, ha úgy jött ki a lépés, hogy én nem volt otthon, és a több részre hasított rönkből tűzifát kellett vágni – mert elfogyott, nem volt elég –, megtette, vagy ha le szeretett volna egy falat festeni, ecsetet ragadott, de ha lyukat akart a falba – pl. egy képkeret felfüggesztése miatt –, nem tétovázott akkor sem, elővette a fúrógépet, és bár a fafúróval tette, végül csak meglett az a fránya luk. Amikor a párom jött haza későn, mert túlórázott, én sem restelltem főzni, sütni, amit ráadásul szeretek is, sőt ha kellett mosogattam, felmostam, és képzeljétek, még a porszívót is tudom használni, telefonos segítséggel pedig a mosógéppel is jól bánok. 🙂
Tehát a feladatkörök olykor felcserélődnek, mert az élet megkívánja azt, hogy helyettesítsük egymást a mindennapokban, amikor viszont együtt vagyunk, akkor vagy közösen állunk a feladatok elé, vagy külön-külön, kedv és hangulat szerint megosztva azokat egymás között.
A közös munka és annak gyümölcse
A múltkor virágokat ültetett a feleségem, igen ám, de előtte a földet fel kell ásni, gyomtalanítani szükséges, megkapálni, fellazítani a talajt, hogy abban a hagymáknak jó helye legyen. A nagyobb fizikai munkával járó feladat értelemszerűen az enyém volt, a tervezés, ültetés, megmaradt gyomok eltüntetése a nejemé. Közben én a következő virágágyást készítettem elő. De volt olyan eset is, amikor a feleségem ragadott ásót, mialatt én metszettem a fákat, fűrészeltem, és hordtam a vaskos ágakat egy kupacra. Aztán a dolgos nap végén a konyhában ki-ki a séf és a segéd, de együtt készítjük el a vacsorát és koccintunk a tartalmas napra, közös munkára, melynek eredménye örökké gyönyörködtet.
Na ez a munkamegosztás, és hogy boldogok vagyunk-e? Szerintetek?
Cs. E. F.
Fotók: Free-Photos on Pixabay.com
