‒ Édesapám szigorú volt, legalábbis én mindig tartottam tőle. Mindent megtett a családért, előfordult, hogy három munkahelye volt, és alig láttam, mert állandóan dolgozott. Én inkább anyás voltam, apukámmal nehezebben tudtam kommunikálni. Láttam a barátaimnál, hogy milyen jól megvannak az apjukkal, mennyit röhögnek együtt, nekem ez hiányzott ‒ mondja Gábor. ‒ Ezért is döntöttem el, hogy másképp csinálom majd, és például figyelek arra, hogy sokkal többet beszélgessek a gyerekeimmel.
A családot nem vetette fel a pénz, édesanyja szintén két helyen robotolt, egy időben Gábor a nővére farmernadrágjában járt, edzés mellett pedig nyári munkákat kellett vállalnia. Volt újságkihordó, és dolgozott nyomdában éjszakásként. Megtanulta, hogy meg kell becsülnie a dolgait. Gyerekként igazi örökmozgó volt. A szülők csak úszásra iratták be, kajakozni egy barátja vitte el.
‒ Apám szerette volna, hogy sportoljak, de nem erőszakoskodott. Viszont a nehezebb pillanataimban, amikor minden barátom kint focizott, nekem meg edzésre kellett mennem, és lázadtam, hogy nincs kedvem folytatni, nem engedte, hogy abbahagyjam. Azt mondta, ha már ennyi időt belefeccöltem, meg tehetséges vagyok, akkor csináljam tovább ‒ meséli. ‒ De nem nyomasztottak, hogy nyernem kell. Ha elmaradt a siker, megvigasztaltak. Nagyon sok rossz példa volt előttem, más szülők pufogtak, meg gyötörték a gyereket, hogy béna, vagy „nyerned kellett volna”, pedig az még nagyobb gátakat teremt benne. Örültem, hogy ők másképp álltak a dolgokhoz. Később néhány alkalom után azt is megértették, amikor a verseny előtt már nem szerettem velük beszélgetni, mert inkább a pályára összpontosítottam.
A férfimintákhoz érdekes adalék, hogy Gábor pont női edzőnél, Szilárdi Katalinnál kezdett kajakozni, de utána csak férfiak foglalkoztak vele. Az összes edzőjére felnézett, még akkor is hálás volt nekik, ha csak az emberi gyarlóságról tanult tőlük. Úgy látja, ma már ritka, hogy a fiatalok tisztelettel beszéljenek az idősebbekkel, ő azonban a kisfiától, Bencétől is elvárja, hogy udvarias legyen a felnőttekkel.
A legkedvesebb sikere a 2006-os szegedi vb-hez fűződik, amikor párosban megvédte a világbajnoki címét.
‒ Kammerer Zolival mentünk, és átélhettem azt, amit a focisták élnek át külföldön, ötvenezer ember előtt nyertünk. Később a tévések mondták, hogy körülbelül egymillióan nézték a közvetítést. Olyan felemelő érzés volt, hogy most is kiráz tőle a hideg, ezt az élményt soha nem fogom elfelejteni ‒ tekint vissza. ‒ Hihetetlen, ahogy a hazai közönség szurkolt, teljesen ki voltak éhezve a sikerre.
Persze néhány pofonba beleszaladt ő is ‒ nehezen heverte ki például, hogy számtalan győzelem után mégsem jutott ki az athéni olimpiára ‒, de mindig fel tudott állni a gödörből. A legnagyobb törést az okozta benne, amikor 2015-ben doppingvétség miatt törölték a válogatottságát (a vizeletében kokaint találtak), a közvélemény pedig drogosnak bélyegezte meg. Gábor máig úgy gondolja, hogy nem ártott másoknak, csak magával szúrt ki, ettől függetlenül zokszó nélkül vállalta a következményeket.
‒ Meghurcoltak, mégsem nyavalyogtam. Elterelésre, drogosok közé kellett járnom fél évig, rabosítottak, sok mindenen keresztül mentem, de hallgattam. Pedig még azt is felajánlották, hogy mondjak neveket, és akkor megúszom az egészet. Viszont az aligha lett volna férfias. Mondtam, hogy nem nyomok fel senkit, nem teszem tönkre mások életét ‒ jelenti ki. ‒ Nyilván szégyelltem magam, és sajnáltam, hogy így zártam le a pályafutásomat, és ahelyett, hogy arra emlékeznének, hányszor szólt nekem a magyar himnusz, sok embernek ez jut eszébe rólam. De túl vagyok rajta.
Már gondosan ügyel arra, hogy jó példát mutasson a fiának, és úgy nevelje őt, hogy megkímélhesse a hasonló buktatóktól.
Miközben a számtalan aranyérme azt igazolja, hogy Gáborban hatalmas akaraterő és elszántság lakik, az alázata abban is megmutatkozik, hogy nem érez kényszert végsőkig vitatkozni az igazáért.
‒ Nem szeretek konfrontálódni, bár mostanában kezdek öregedni, és egyre kevésbé érdekel, mások mit gondolnak rólam. Ha valami zavar, megmondom. De ha valakivel nem lehet két mondatban elintézni a problémákat, azzal felesleges veszekedni, hiába bizonygatom, hogy valami fekete, ha ragaszkodik hozzá, hogy az fehér. Csak a saját napomat rontom el vele.
Az erős férfi mellett elfér egy erős nő is. Tápai Szabinával hét éve házasok, két gyermekük született.
‒ Szabinában kifejezetten tetszett az elején, hogy ugrattam, és ugyanúgy visszaheccelt ‒ árulja el. ‒ Nyilván sokat kellett csiszolódnunk, mert neki is kemény az akarata, de jó volt így. Meg otthon én viselem a nadrágot, ő is mondogatja, hogy nem lenne velem, ha nem én lennék a férfi.
Azt vallja: a férfi kötelessége, hogy biztonságot nyújtson a családjának. Már gyerekkorában is a maffiózós filmek voltak a kedvencei, amelyekben minden a család körül forgott.
‒ A kisiklásom, a kudarcom után a családom adott erőt, és olyan kötelék alakult ki Bence meg köztem, ami a mai világban nagyon ritka apa és fia között ‒ mondja. ‒ Mindig szerettem a gyerekeket, és régen is arra vágytam, hogy fiatalon legyek apuka. És amit akartam, azt elértem; van egy szép feleségem, két gyerekem, egy szép házam, két autóm. Nem akarok milliókat felhalmozni meg elherdálni, nem akarom, hogy a munkáról szóljon minden. Felépítettem magamat a civil életben, van egy sikeres vállalkozásom, masszázságyakat hozunk be Kínából. Szerepelek egy-két műsorban is. Sokszor a fejemhez vágták, hogy a celebséget választom. Azt mondtam, figyelj, amikor egy évet végiggürizel, és kapsz érte valamit az államtól vagy a szövetségtől, aztán ugyanazt megkeresed a médiában két hét alatt, te nem vállalnád el?
Úgy érzi, a hírnévvel együtt beskatulyázták öntelt macsónak is, pedig a valóságban félénk gyerekként indult, önbizalmát csak a sportnak köszönhette, általában a nők szedték fel őt.
Gábor misére nem jár ugyan, de hisz Istenben, és olvasgatja a Bibliát. Az egész hátát tetoválás borítja: a keresztre feszített Jézus felett a Szűz Mária látható, alatta az ördög. Ez azt üzeni, a jó és a rossz küzdelme örök, és az ember mindig próbáljon a jó oldalon maradni.
Pór Attila
Cikkajánlók:
• Nyugalom, méltóság, tisztelet – Topolánszky Tamás és Vince szerint a tánc megkeményíti a férfiakat
• A száguldás művészete – Gender Tamás, az autóversenyzők őrangyala
• Törhetetlen szövetség: Ilyés Gyula egy gerinctörés után állt talpra, majd a fiával együtt lett Európa-bajnok
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Fotók: MTI Fotó: Kovács Tamás
