Annakidején, a régmúlt korokban a férfiaknak nem volt más választásuk, mint hogy ellássák közösségeikben többek között a védelem, a gondoskodás, a harc és a vadászat kötelességét. Ha fittyet hánytak minderre, kiközösítés, szégyen lett a jussuk. Márpedig aki kiesett a közösségből, az egyedül aligha maradt sokáig talpon. Nemcsak a büszkeségét veszítette el, hanem hosszú távon gyakorlatilag az életben maradási esélyét is. Nem kellett tehát a szomszédba menni motivációért, hogy az ember meg akarjon felelni a nemével járó elvárásoknak, a klasszikus férfiszerepeknek.
Ma már sokkal nagyobb a mozgásterünk dönteni abban, milyen tevékenységeket és felelősségeket vállalunk, így a kísértés is nagyobb: szabadulnánk bizonyos terhektől, amelyekre persze jó esetben nem is kellene teherként tekintenünk. A huszonegyedik századi luxus elhozta a habkönnyű élet illúzióját, amelyet adott esetben nyilván nem élünk meg habkönnyűnek, mert aki nem szokott hozzá a sorjázó feladatokhoz, annak a legkisebb kötelesség is mázsás súlynak tűnhet. Miért érdemes mégis önmagunk mentális és fizikai tréningezésére voksolnunk, megúszás helyett a kihívásokat keresnünk?
Azért, mert a kihívások keresése az egyetlen mód a növekedésre, a fejlődésre, az előbbre jutásra – férfi mivoltunkban is. A legkisebb ellenállás irányába való elindulás általában zsákutcába vezet. Ha már megúszást emlegettünk, akkor legyen inkább a cél az árral szemben úszás, ami csak kellő belső erővel és fegyelemmel kivitelezhető. De a folyamat visszahat önmagára: növelheti tartásunkat. Ne higgyük, hogy a mai világ nem értékeli a férfierényeket! 2020 nehézségei az ellenkezőjét bizonyítják: semmi sem férfiasabb, mint a belső erő. És az nem velünk születik – hanem (sok-sok) döntés eredménye.
Dr. Szász Adrián
Cikkajánló: Mi különbözteti meg a férfiakat a fiúktól?
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Fotó: TheBrandsmen képe a Pixabay -en.
