Merjünk Nők lenni. Kell ehhez bizonyos fokú szelídség. Kompromisszumkészség. Finomság. Lágyság. Félretett ego. És a döntés, hogy megadom neki magam, engedem végérvényesen megszelídíteni, és már nem támadok védekezésből, hagyom, hogy ő kivegyen a kezemből minden önvédelmi fegyvert. És rájövök, ő nem valami betolakodó, nem akar elvenni tőlem semmit, hanem inkább hozzá akar tenni az életemhez. Nem forog kockán a női erőm, a kreativitásom, a problémamegoldó készségem, az önállóságom. Nyugodtan lehet vele közös világod, engedhetem, hogy erős férfikeze még szebbé, még szerethetőbbé tegyen mindent. Engedhetem, hogy felszínre hozza bennem azokat a feminin jegyeket, melyek azzá a nővé tesznek, aki valójában vagyok. Engedhetem, hogy szelídebbé tegye a vonásaimat, lágyabbá a mozdulataimat, finomabbá a hangomat, hogy kinyissa az ajtót előttem, hogy gondoskodjon, teremtsen. Nem azért mert ezekre nem vagyok képes egyedül.
A nő a végtelenségig nem tud erős lenni. Nem is kell mindig olyannak lenni. Csak végre egészen át kellene adnia magát egy férfi gondoskodó szeretetének. Egyre több nő érti meg, nem jön el, nem érkezik el a neki való férfi, amíg úgy igazán nem tudja az életébe engedni. Majdhogynem mindenre képes nélküle, mégis a férfias, hagyományos értékeket és férfiszerepet képviselő partner dobogtatja meg a szívét. Aki kinyitja az ajtókat előtte, felsegíti a kabátot, aki kiáll mellette, felvállalja, gondoskodik, felelősséget vállal, elköteleződik, döntést hoz, a konfliktushelyzeteket is felvállalja, aki nőként bánik vele, és ő férfiként viselkedik.
Egy férfit ne kelljen terelgetni, hanem legyenek ambíciói, teremtse meg a világot, amiben élni akar, és nem a státusz számít, hanem a férfias erő, a felelősségvállalás, az ambíció, a tenni, teremteni akarás. Csak így nézhetünk fel egy férfira, kölcsönös tisztelet nélkül pedig nem lehet a kapcsolatunkból szövetség. Egy férfi nem azért gondoskodik, hogy női gyengeséget hangsúlyozzon, hanem éppen ellenkezőleg: férfias erőt mutat, és azt a fajta fontos felelősséget, hogy törődik a szeretett emberek jóllétével, érzelmi és fizikai komfortjával.
Akármennyire is dívik az egyenjogúság, a nő akkor érzi nőnek magát, ha nem kell mindig erősnek lennie, és mindenben egyedül döntenie. A nők rengeteg jogot kivívtak maguknak a történelem során, tanulhatnak, szavazhatnak, dolgozhatnak, és ma felvállalhatják a vágyaikat, dönthetnek a saját testükről, de ettől még nőnek akarják érezni magukat, és csakis egy erős férfi mellett lehetnek ízig-vérig nők. Persze mindez csak úgy lehetséges, ha végre képesek előtérbe helyezni, előre engedni a feminin oldalukat. Meg kell tanulniuk engedni a saját, eddigi, látszólag jól működő hatáskörükből, előre kell tessékelniük a gyengéd nőt, és engedni, hogy egy férfi férfiként viselkedhessen mellettük.
A gender elmélet a férfiszerepet ugyanúgy károsítja, mint a nőit. Az egyenjogúság nem jelenthet egyformaságot, mert nem lehetünk ugyanolyanok. Mindez megcsonkítja, majd eltünteti a női karaktert, a női reakciókat, a szerepviselkedést, és úgy egészében a női mivoltot. A gender elmélet a férfiszerepet, a férfias viselkedési normákat ugyanúgy elmossa. Ha ugyanolyanok vagyunk elvész a játék öröme. Ha nincs vadász és vad, akkor a férfi és nő kapcsolata, valamint a társkeresés elveszíti dinamikáját, unalmassá, lapossá válik, elillan a fűszer, az izgalom, és cseppet sem jelent majd kihívást. Márai Sándor is írt már az elnőiesedett férfiról, a bizánci férfiakról, akik nőiesen puhák, lágyak, simulékonyak és befolyásolhatók voltak, és szívesen kiszolgálták a náluk szociálisan hatalmasabbakat. Ez a puhaság, feminin lágyság a külsejükben is megmutatkozott. Megjelenésük, viselkedésük, alkalmazkodókészségük, szolgálatkészségük, konfliktusoktól való kitérésük, mind ennek a puhaságnak a jegyében mutatkoztak meg. Őket nevezte Márai bizánci férfinak mintegy hatvan éve, bár ő a megnevezés alatt főképp a szolgalelkűséget értette, tudjuk, hogy mindez több annál, mert a férfiatlan férfi téma már ekkor napirenden volt.
Miért lesz a nőből csupán nőnemű lény, aki pontosan olyan, mint a férfi, csak vaginája van? Van-e ennek a tendenciának nyeresége? Igényli-e még a nő, hogy felsegítsék a kabátját? Talál-e a férfi kapcsolódási pontot az ő világában? És vonzó-e a nő, aki viselkedésével, beszédstílusával, hanghordozásával és külső megjelenésével is egészen a férfivilághoz idomul? Ha uniformizált lénye már egyáltalán nem közvetít lágy nőies energiákat, és nem kitűnni akar, hanem pontosan elvegyülni a férfiak között? Kérdezzük meg a férfiakat, hogyan reagálnak minderre, kedvező, vagy veszélyes törekvése-e ez?
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Image by wayhomestudio on Freepik
