Minden emberi közösségnek van spirituális vezetője. Még azoknál is, amelyek úgy hiszik, hogy nincs, előbb-utóbb lesz valaki, akinek a lelkisége meghatározó lesz az egész közösségre. A Biblia azt mondja, hogy a család lelki vezetője az apa, ő a család papja. De vajon mit jelent ez, és a mai, modern világban továbbra is így van-e, vagy lehetne esetleg másképp?
Egyetlen férfi sem születik úgy, hogy magától tudja, mi (lenne) egy apa dolga. Ezt meg kell neki tanítani. A széthulló családoknak valamint a férfiak az élet számos területéről – például a pedagógusi pályáról – történő kiszorulásának köszönhetően mára ennek a tudásátadásnak a hagyományos formái megrendültek, esetlegessé váltak. A fiatal férfiaknak vagy sikerül elsajátítaniuk, hogy milyen egy apa, vagy nem. Nekem sem ment egyszerűen. Legyen elég annyi, hogy nagyjából a negyedik gyerekem születésére nőttem bele abba a kabátba, amit az apaság jelent.
Hadd meséljek el egy történetet, ami meghatározó volt számomra az apaság spirituális jelentőségének a felismerésében. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az egyik fiammal aki akkor 11 éves volt, kettesben maradtunk, ami egy nagy családban ritka ajándék. Ha jól emlékszem, egy bútort igyekeztünk megreparálni. A közös tevékenység hamar elindította a beszélgetést, ami egyre mélyebb és mélyebb lett. Egyszer csak a fiam letette a szerszámot és nagy komolyan rám nézett:
– Papa, már régóta szeretnék elmondani valamit, ami nagyon nyomaszt.
– Nocsak, és mi lenne az?
– Hát…, a múltkor, az iskolában, a fiúvécében az egyik osztálytársam okostelefonján pornót néztünk… És azok a képek azóta itt vannak a fejemben… Nem tudok megszabadulni tőlük… Mindig előjönnek, amikor lefekszem. Már háromszor meggyóntam a papnak, aki azt mondta, hogy elég lett volna egyszer is többször nem kell, de azoktól a képektől akkor sem tudtam megszabadulni… Nem jó ez így nekem, mit csináljak?
És akkor sort kerítettünk arra a beszélgetésre a szexualitás értelméről és jelentőségéről, amivel hitem szerint minden apuka tartozik a fiának. Sok mindenről beszéltünk, aminek az értelmét röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a pornográfiával nem az a baj, hogy túl sokat mutat meg, hanem éppen ellenkezőleg, túl keveset mutat meg az emberből, a személyiségéből, a tulajdonságaiból, a valódi örömeiből, az emberszeretetéből, a szeretetvágyából, a lelki gazdagságából, a természetfelettire való nyitottságából, a jó kedvéből, a humorából, az önfeledtségéből, ami az igazi szexualitásban mind-mind benne van, ha az félelem, bűntudat és szégyentől mentes tud lenni. Sokat beszélgettünk, elégedett voltam magammal, úgy éreztem, sikerült elmondanom mindent, amit a témáról gondolok. A kulcsmondat mégis hátravolt, amire egyáltalán nem számítottam, és amitől az egész beszélgetés nagyobbat fordított rajtam, mint rajta. Végezetül, mintegy összegzésként, a következőket mondta a fiam:
– Úgy örülök, hogy ezt az egészet elmondhattam neked, apa, úgy érzem, most sikerült végre megszabadulnom tőle.
Ez a mondat azóta is bennem visszhangzik, ekkor értettem meg, mit is jelent az, hogy az apa a család papja. Hogy vannak helyzetek, amikor se pap, se tanító, se nagybácsi, se edző, de még az anya se adhatja meg a feloldozást, amire a gyerek vágyik – egyedül csak az apa.
Krúdy Tamás
(Az írás a Jász-Nagykun-Szolnok Esély Egyesület felkérésre született.)
*
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Fotók: giselaatje képe a Pixabay -en.
