Lavinaálló házasság – egy gyenge film és egy jó könyv közös margójára

Mihalec Gábor Viharálló szerelem című könyvét olvasva újra eszembe jutott az előző hétvégén nézett, témája szerint ígéretesnek ígérkező, de sajnos a színészi játék, s talán a forgatókönyv miatt is igencsak harmatosra sikerült Lejtmenet című film, a Lavina című svéd–francia alkotás amerikai változata. A film a gyengeségre ellenére napokig nem hagyott nyugodni, hogy aztán a páros megküzdésről és a párkapcsolatok „viharállóságáról” szóló könyv olvasása közben újra felbukkanjon és elgondolkodtasson. Mármint nem a film maga, hanem a filmbeli párkapcsolati alaphelyzet és az a kérdés: vajon én mit tennék hasonló helyzetben.

Ha egy férfi passzív szereplővé válik a párkapcsolatban, akkor a nőnek nincs más választása, mint erősnek lenni, dominánssá válni

A férfi hosszú távon csak azt a nőt imádja, akivel ő potens maradhat, hamar az ellenkezője történik, ha nem érezheti férfinak magát, ha nem talál kapcsolódási pontot a nő rendszerében, ahol ő férfias szerepviselkedést mutathat. Ha a nő rálegyint, ha lemond róla, ha szavaival földbe döngöli, „verbálisan kasztrálja”, ledominálja, ha kapcsolatuk létjogosultságát megkérdőjelezi, ha nem bízik kompetenciájában, akkor már régen nem tartja őt hiteles férfinak.

A nők mindig felfelé szeretnek?

A férfiak felé ma ellentétes vágyakat támasztanak a nők: egyszerre legyenek kemények és lágyak. Legyenek életerősek, markánsak, dominánsak, karakán maszkulin vonásokkal, ami üzenje, kiabálja a női társadalomnak: „erős vagyok, ezért erős, egészséges utódot nemzek. Csodás genetikai állományom, erényeim garantálják az utódok lehető legjobb örökségét”. Egy férfi ugyanakkor legyen lágy, legyen gondoskodó társ, mindenkori érzelmi támasz, értőn figyeljen, óvjon, védelmezzen.

A bizalom megadása nélkül nem lehet a nőt jól átölelni, nem lehet vele harmonikus „élettáncot” kezdeni

A nők megbízhatóságra vágynak. A megbízhatóság szavahihetőséget, hitelességet jelent, hogy valaki méltó a bizalomra. Ha a nő bizalmatlan, bizonytalan és boldogtalan, akkor a párkapcsolati „táncunk” értelmét veszíti, akkor már nincs „zenénk”, amire egy ütemre harmóniában mozdulnánk. A nő csak a legnagyobb bizalom állapotában tud befogadó és önátadó lenni.

Tutaj az óceánon – Rakonczay Gábor és a vakmerőség

„Az ember néha elbukik, majd feltérdel és több alázattal megcsinálja. Per pillanat én is úgy gondolom, hogy fel fogok állni és újra bele fogok állni ebbe az egészbe” – mondja Rakonczay Gábor a corvinak.hu blognak adott interjújában. Az extrém sportoló kenuval anno már átkelt az Atlanti-óceánon – sőt Grönlandot is átszelte, s elérte a Déli-sarkot –, most SUP-pal evezett volna Gran Canariától Antiguáig. Az 50-60 naposra tervezett túra azonban a hatodik napon életveszélyes körülmények között véget ért. Mik a tanulságok, egyáltalán meddig tolhatjuk ki a határainkat?

Ez a viharálló párkapcsolatok titka! – megjelent Mihalec Gábor Viharálló szerelem című könyve a Házasság hete alkalmából

Ahogy a legtöbb párkapcsolati szakember (és laikus) megtapasztalhatta, Mihalec Gábor pár- és családterapeuta is nagyon hamar szembesült vele munkája során, hogy a járványhelyzet – mint minden komoly krízishelyzet – kétféleképpen hat a párkapcsolatokra: meggyengíti vagy megerősíti azokat. Hogy kivel melyik történik és miért, szakmailag annyira izgalmas kérdés, hogy Gábor egy komoly kutatást is indított kiderítésére.