Számomra a férfi és a fa egy tőről fakad! Nehezen bírja a viharokat az, amelyiknek nincs gyökere, amely nem abba a földbe kapaszkodik, ahol megpillantotta a napvilágot. Az a fa, amelyik honos környezetében, amelyik ismeri az ágai között költő madár dalát, amelyik tudja, honnan hoz a szél esőt, az nagyra nő és oltalmat, menedéket nyújt mindazoknak, akik érzik és értik hatalmas erejét.
Új, csenevész fáknak a legjobb iskola, ha évszázados tölgyek árnyékában kaphatnak lassanként erőre. Éppen ezért nálunk régi szokás, ha fiúgyermek születik a családban, akkor a harmadik születésnapja táján, a tavaszi nap első sugarai alatt az édesapjával együttes erővel ásnak egy jó nagy gödröt az udvaron vagy a kertben, és elültetnek egy kis facsemetét, amit aztán együtt nézegetnek éveken át nagy egyetértésben, közös büszkeséggel.
Ahogy a fa egyre több gyűrűt számol, úgy lesz a kisgyermekből lassanként ifjú felnőtt, jöhet eső, jöhet hó, villámlás vagy mennydörgés, tudván tudva: van egy hely a világon, ahol tanúbizonyságot találhat arra, hogy apa és fia egy tőről fakad. Ültess fát a fiaddal, hogy amikor férfivá cseperedik, fákkal népesítse be a kertet, az udvart, így a „családfa” azokra is emlékeztet, akik valaha „ágai, levelei” voltak.
Cs. Cs.
*
Cikkajánló: Mi a legjobb az apaságban?
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Fotók: Esther Merbt képe a Pixabay -en.
