Testem ismerte testedet. De ami a testen belül van, megismerte a jellemedet is. Látlak téged, érezlek téged. Anyává érlelt az idő aranyhomokja, s te a régi dicsfényt vágyod. Én látom a ráncok mögött a feszes tulajdonságokat, az őszinteségedet, a megfáradt, de kitartó szerelmedet, az elköteleződést, az elfogadást, a lágy érzelmeket, a tisztaságot. Tarts ki. Ne bánd, hogy anyatestbe bábozódtál, mert ez ennek az ideje. Fiunk kék szemében az elmúlt idő, forró szerelmünk, halálok, veszteségek, élet, a múlt ezer arca és a jövő. Isteni misztérium keveredik. Tarts ki. Új erőre ébredsz, főnixként fogod lángra lobbantani önmagad és engem, és minden ami én, te, s ami a család, a fészek, a tüzed erejével örök lángba borul, hogy a végén közös, vöröslő, letűnő parazsunkkal új világot teremtsen.
Csak egy férfi, csak egy szerető férj, csak egy apa
*
Cikkajánló: A „majd” gyászában
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Fotó: Andrea Bertozzini on Unsplash
