…aztán majdnem el is felejtettem az egészet, amikor Fruzsi felhívott, hogy pár nap múlva jön Budapestre és találkozni szeretne, hogy beleírjak a füzetbe. Mivel nem vagyok spontán az írásban (sem), elkezdtem szorgalmasan gyűjtögetni megosztandó gondolataimat, még jegyzetet is írtam belőle, aztán egy esős napon, amikor Kiss Fruzsi legközelebb Budapesten járt (merthogy sokszor járt, hiszen az általa kiválasztott személyek döntő többsége ott élt, és ő egy év alatt egyenként felkeresett mindenkit…), belekörmöltem idővel hosszúra nyúlt mondandómat.
Nagyon kíváncsi voltam már akkor is a többiek gondolatára, de szándékosan nem néztem bele, csak akkor, amikor a gondviselésnek köszönhetően tanúja (és fotósa) lettem a könyv megható átadásának egy kedves házaspár számára, az ő történetüket is meghallgatva. De akkor is éppen csak átfutottam, mintegy búcsúzóul, most viszont végigolvastam minden egyes bejegyzést az azóta a Polgári Magyarországért Alapítványnak köszönhetően nyomtatott könyv formájában, az eredetihez képest végül 100 fősre kiegészült kiadványban, és állítom: egyedülálló, különleges és gazdag szellemi termék született, nagyon hálásak lehetünk érte a kreatív és kitartó ötletgazda-szerkesztőnek!
Ahogy olvasgattam, sokszor eszembe jutott a könyvet megvásárló hétköznapi vidéki házaspár, aki nem sajnáltak a számukra bizonyára jelentős összeget, 150ezer forintot egyetlen könyvre, még ha egy különleges kiadványra is szánni, így járulva hozzá a covidárvák támogatása mellett saját gyermekeik neveléséhez, hiszen már akkor arról biztosítottak: a könyv nem fog polcon porosodni, sokszor fogják gyerekeikkel lapozgatni. Érdemes így tenni mindenkinek, aki hozzájut ehhez a kincsesbánya nyomtatott verziójához.
Néhány idézet a százból, amit nem volt könnyű kiválasztanom, de kedvcsinálónak megtettem:
„Hiszem, hogy a kultúránkért tenni nem életkorhoz köthető, s azt is, hogy dolgozni érte kötelességünk” – Kiss Fruzsina, szerkesztő.
„Nem érdem ez, hanem kötelesség; a keresztény nemzeti kultúra örökségének hűséges vállalása ezzel jár” – Azbej Tristan, államtitkár.
„Bízunk benne, hogy ebben a könyvben megfogalmazott gondolatok megerősítik a felismerést, hogy a magyar kultúra nélkül magyar nemzet sem létezik” – Bércesi Tünde és Stanik István, erdélyi újságíró házaspár.
„Ilyenek vagyunk mi. Ilyen gazdag nemzet örökösei, viszont őseink soha nem felejtették el, hogy honnan érkezik népünkre az áldás: fentről az Istentől” – Bese Gergő atya.
„Életem legcsodálatosabb élménye, hogy az anyanyelvem magyar. A magyar kultúra és a magyar nyelv 1000 éve tényező a Kárpát-medencében. Ha rajtam, a családomon és a gyermekemen múlik, akkor minimum 100 évig az is marad” – Bohár Dániel, riporter.
„Úgy hiszem, nemcsak nekem zenészként – bárhol is teszem a dolgom –, hanem minden magyar embernek, ehhez méltóan kell élnie az életét, tisztelve másokat a lehető legjobban végeznie a munkáját, hogy a nemzetnek mindig legyen léte, becsülete, amíg világ a világ” – Csík János, zenész.
„A magyar kultúra nekem a hazaszeretetet jelenti. A tiszta szív, a tiszta érzelem és a kapocs, ami összeköt őseinkkel és a múltunkkal, egyben hidat sző a jövőbe. Nélküle gyökértelen, magányos, szinte hontalan lennék” – Demeter Sára, színész.
„Számomra a magyarság létezés. Jelen lenni a világ bármely pontján felelősen, magyarul. Tisztán, hősiesen, ahogyan azt a magyar szentek himnuszában énekeljük” – Földi-Kovács Andrea, újságíró.
„Mi más tarthatna ölében egy sokat szenvedett nemzetet, mint tiszteletben s életben tartott, vagy új életre hívott kultúrkincsei, melyeket napjainkban gyarapítani áldott szolgálat?! Megmaradásunk záloga nem fegyver, nem arany, nem ráció, semmiképp. Csakis a gyökerek” – Kubik Anna, színművész.
„Nekünk, mai magyaroknak talán legfontosabb feladatunk, hogy mindezek ellenére is őrizzük a józanság kis köreit, hogy átmentsük jelentéssel bíró szavainkat, őseinktől örökölt eszméinket gyermekeink, unokáink, a jövő magyarjai számára” – dr. Máthé Zsuzsa, újságíró.
„Ez ad reményt és hitet arra, hogy megértsük, ez a pici nemzet milyen gazdag szellemileg, lelkileg és kulturális örökségét mindig továbbvíve teszi teljesebbé a jövő nemzedékeit. Büszke vagyok erre, és arra is, hogy ehhez a gazdagsághoz picit én is hozzátehetek” – Miklósa Erika, opera-énekesnő.
„Kultúra nélkül nincs az a vekker, amire ébrednél, nincs az a kávéscsésze, amelyben kapaszkodnál. Nincs ruhád, hogy kimehess, nincs ingered, hogy élj. Kultúra híján élmények sincsenek, még egy gyönyörű természeti kép befogadásához is kulturális előismeret, minimális, de elengedhetetlen esztétikai indíttatás kell” – Ókovács Szilveszter, operaénekes.
„A kultúra, a magyar kultúra az ember belső lelkéből, családjából, a körülötte lévő világból táplálkozik. Az ember által megélt, megálmodott, elmesélt történetekről van szó, amelyek úgy válnak eggyé velünk és válnak örökké és halhatatlanná, ha minél többször halljuk, olvassuk, mondjuk őket” – Porkoláb Gyöngyi, társadalmi és kulturális mediátor.
„Itthon is küldetésemmé vált, hogy megismertethessem minél több emberrel a magyar ruhát, hogy érezzük, mi összetartozunk; hogy van egy viselet, ami a miénk, aminek magyar lelkisége van, hisz a kultúránk része” – Schmittné Makray Katalin, olimpiai ezüstérmes tornásznő, volt first lady.
„A magyar kulturális politika feladata egyetlen mondat hirdetése: a világ legjobb dolga magyarnak lenni!” – Szabó László, producer.
„Úgy vélem, az európai civilizációt csak akkor őrizhetjük meg, ha megmaradunk annál a »modernizmusnál«, amit egy konzervatív értékrend tud csak megvédeni. Ebben nagy szerepe van az olyan »magas ívű« közösségeknek, amelyeknek tagjai nemcsak szívükön viselik, hanem hajlandóak is tenni azért, hogy a nekünk fontos civilizáció fennmaradjon.”
Antal-Ferencz Ildikó
Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.
*
