Erdélyben például húsvétvasárnap hajnalán a legények régebben zöld ágakat – nyírfát vagy fenyőt – metszettek, s ezek átadásával adták át jókívánságaikat is: jó egészséget kívántak az ifjú hölgyeknek. Utóbbiak színes szalagokkal, hímestojásokkal díszítették fel a kapott ágakat, ahogy a tojásfát szokás. Az ajándék persze nem akárkinek ment: valójában minden legény annak a lánynak adta a kezébe – vagy tűzte a kapujára – az ágat, akinek udvarolni akart. Aztán vagy zöld ágra vergődtek, vagy sem…
Húsvéthétfőn – nemcsak Erdélyben, hanem minden magyarlakta területen – a fortélyos „népi kód” fordítva is működött: a lányok is üzenhettek a fiúknak. Ha a locsolkodásért cserébe olyan hímestojást adtak a legénynek, amely ráfestve (írva) kakastaréj motívumot tartalmazott, az azt jelentette, tetszik nekik a fiatalember. Ha a legény válaszára is ott helyben kíváncsiak voltak, több – egy tálnyi vagy egy kosárnyi – tojás közé helyezték a kakastaréjost, s ha a legény azt választotta, azzal mintegy elfogadta a felhívást keringőre. Ahol nem írott/hímes, „csak” festett tojás volt a háznál, ott ugyanezt a szerepet a piros töltötte be, hiszen a vörös a szerelem és a szenvedély színe. Na meg az elpirult udvarlóké…
Dr. Szász Adrián
Cikkajánló: A húsvéti locsolás a Férfiasság próbája?
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Fotó: Dömötör Tekla: Magyar népszokások (fénykép: Korniss Péter)
