– Megyek – suttogta félálomban lévő feleségének, majd csókot lehelt az arcára.
– Mikor jössz? – kérdezte Psziché álmosan, bágyadtan.
– Ma nagyon sokáig dolgozom, lehet, estig elhúzódik… – felelte Ámor, aki anélkül, hogy ránézett volna a nejére, tudta, az ő drága Pszichéjének arca komorrá vált.
– Siess haza – kérte az asszony, de ő sem hitt ebben.
Mielőtt útnak indult volna, az előre elkészített szendvicseket kivette a hűtőből, majd belegyömöszölte az aktatáskájába, felhörpintette a maradék kávéját, amelynek utóízétől még a hideg is kirázta. Az édesítő tabletta ugyanis nem olvadt fel benne. Keserű és émelygősen édes szájízzel lépett ki az ajtón. „Olyan, mint a mai nap” – gondolta magában, és közben félmosolyra húzta a száját.
Kint esett az eső, az utca néptelen volt, de a boltok kirakatai jelezték: ma van a nagy nap! A szerelmesek napja. Rózsaszín neonfényben úszó szív alakú lufik, szív alakú ajándékdobozok, „I Love You”, „Szeretlek”, „Örökké” feliratú ajándéktárgyak, pólók, kispárnák, szívecskés bizsuk, édességek hirdették magukat a kemény üveg mögött: „Mindjárt nyitunk, vegyél meg, vásárolj meg minket, mert EZ a Valentine’s Day!” A hajnali sötét, esős, párás idő felerősítette a kirakatok olcsó és hamis fényáradatát, rózsaszínű ködben úszott az utca. Ámor egyre kényelmetlenebbül érezte magát, torkában gombóc dagadt, ami csak duzzadt és duzzadt, a levegő nehezebbé vált, mintha gyilkos, maró gázt szívott volna be. Megszaporázta a lépteit. Amikor a buszmegállóba ért, ismét tudott lélegezni. Visszanézett, de ekkora már teljesen befonta az utcát az édes, ragacsos, rózsaszínű vattacukorra emlékeztető „szerelemfelhő”.
Az autóbusz nyikorogva és öregesen fújtatva begurult a megállóba, az oldalán nagyban hirdette: „Ma mutatják be a Szerelem száz árnyalatát, válts páros jegyet és nyerj álomutazást a kedveseddel!” Ámor miközben ezt olvasta, észre sem vette, hogy nadrágja alsó szárát lecsapták a busz kerekei. Felszállt, leült, és csak ekkor látta meg az olajfolttal vegyült sáros víz nyomait. A szürke valódi árnyalatait.
Alig ért be a munkahelyére, máris kezdődött a kora reggeli meeting. A Főnök arca a szokásosnál is borúsabb volt, akárcsak a kinti idő. Homlokára ráncokat vágott a gondterheltség, szemöldökét összehúzta a düh, ajkait összeszorította a csalódottság és a harag bármelyik percben robbanó halálos egyvelege.
Mindenki érezte a levegőben a feszültséget. Tudták, amikor megszólal a Főnök, az első mondat csupán a vég nélküli kanóc meggyújtása, néhány másodperces sercegés, utána jön a bumm! Így is történt! „Február 14-éig már régen el kellett volna adjátok az ajándéktárgyak java részét, a Valentin napi szolgáltatásokat sem értékesítettétek úgy, mint tavaly, hatalmas a lemaradás! És ezt 14-én nem lehet már behozni. Sem utána. Új ajándékötletek kellenek, új szlogenek, új szolgáltatások, mert a régi rossz! Nem eladható már, ezt bizonyítják a számok.”
Tulajdonképpen a Főnök azt várta el, hogy tudják, miképpen nyomják le a Valentin-napot kreatívan az emberek torkán, hogy örömmel nyúljanak a zsebükbe a bankkártyáért, amivel megveszik a halványpiros, göndör műanyagszőrű játékkutyát, ami két vakkantás közben azt ugatja: „I Love You”! Miközben mindenki felváltva előjött egy-egy új ötlettel, Ámor gondolkodott, nem új reklámszlogeneken és pirosmasnis ajándékdobozokon, amelyeknek tartalmai leleményesebbnél leleményesebben csalják ki az emberek pénzét. Nem! A Nem szón gondolkodott. Ízlelgette, és egyre jobban tetszett neki. Vasízű volt, erős, határozott, de kellemes, kívánt aromával. Nyomban elűzte a hajnali „keserémelygős” kávé nyomait a szájából.
– Nem! – jelentette ki valahol a „város felett vonuló szív formájú szerelem-hőlégbalon” és a „hangszeren játszani, illetve énekelni tudó közel-keleti bevándorlókból megalapított Valentine’s Boys zenei szolgáltatás” című briliáns ötletek magasságában.
Kicsúszott a száján. Természetesen, de önkéntelenül. Már NEM szívhatta vissza, de NEM is akarta. Ebben a NEM-ben benne volt minden, amire már régóta NEMet akart mondani:
– NEM az üzletről szól ez az érzés, NEM csak egy napon kellene ünnepelni, hanem minden áldott nap, amikor felkelünk, mert lehet, az a nap az utolsónk. NEM ajándéktárgyakkal elsősorban, hanem olyan értékekkel, ami NEM megvásárolható: igazi érzelmekkel, odafigyeléssel, megértéssel, spontán csókokkal, váratlan és őszinte öleléssel, arcpirongató bókokkal, figyelmességgel, nem kért segítéssel, mosollyal, hálával…
Miközben ezeket sorolta, a Főnök arca megenyhült, a ráncok kisimultak, a görbe ajkak alig látható mosolyra váltottak. Bólogatni kezdett. Az emberek hol Ámorra, hol a Főnökre néztek, nem tudták, mi van. Mély csend ült a termen, csak a neon zúgott. Bólogatott, és már-már mindenki azt hitte, hogy minden rendben van.
– Erre van szükségünk, pontosan erre! – csattant a válasz. Lejegyezte valaki? Senki?! Ezzel a reklámszöveggel fogjuk eladni nemcsak a hőlégballont és a rezesfiúbandát, hanem mindent! Mert nemcsak egy napon van Valentin nap, hanem „Minden nap Valentin nap”! Ezt mondtad, nemde? Egész évre kiterjedő kampányt akarok…
Ámor nem várta meg, amíg a Főnök teljesen belemerül a víziójába, a nagy előadás elején lelépett. Az ajtón keresztül még hallotta a megszállottságtól fűtött beszédet, de már csak foszlányokat. Szemei előtt szellemként még megjelent a Főnök ilyenkor ismert arca, az eszelős grimaszok, a vigyor, amit sosem tudott megkülönböztetni a vicsorgástól, a duzzadó nyaki erei, és a siker szagától beindult verejtékmirigyek gazdag termése.
Amikor hazaért, Psziché még aludt. Nemsoká felébredt, ekkor Ámor meglepetés reggelivel kedveskedett neki.
– Kirúgtak? – ez volt a neje első kérdése.
– Megvették az ötletemet, aztán eljöttem. Nem megyek vissza többé.
– Milyen lesz a Valentin-nap nélküled, Ámor? – kérdezte, utána beleharapott a vajas, ropogós pirítós kenyérbe.
– Nem az a kérdés, milyen lesz az üzlet Nélkülem, hanem milyenek lesznek a napjaid Velem? Nemcsak a 14-e, hanem minden nap.
– Elég szegényes, ha nem lesz állásod, de a reggelikért szívesen fizetek neked valamennyit havonta – viccelte el Ámor szavait, de belül úgy örült, mint amikor először találkoztak, mint azelőtt, mielőtt megszürkültek volna a napok.
L. N.
*
Cikkajánló: olvasd el a 10 dolog, amit gondolj végig, mielőtt megházasodnál! sorozatunkat: 1. A házasság nem „párkapcsolat”!; 2. A házasság nem a szerencsén múlik!; 3. Akinek van „B” terve, készüljön a kudarcra!; 4. Jobb, ha nincs „próbaházasság”; 5. „Nem a papír miatt szeretjük egymást!”; 6. A „jó válás” mítosza; 7. Ma jóval tovább élünk, a házasságot nem ilyen hosszú időre találták ki 8. A legnagyobb biztonságban akarod tudni a nőt, akit szeretsz? Vedd feleségül! 9. A házastársi hűség házasság előtt kezdődik
Párkapcsolatról, házasságról, a válás megelőzéséről, férfiértékekről szóló előadásainkat megtekinthetitek itt:
Ne hagyjátok ki az őszinteségről, bizalomról, a férfi-nő szövetségét (házasságának, családjának) működtető alapértékekről – férfi-, illetve női szemszögből – írt további cikkeinket sem! Jó olvasást kívánunk!
Fotó: Ellen26 via Pixabay.com
