Tulajdonképpen igaza van. Hány meg hány tudós ember számol be arról, hogy az egész életén keresztül tanult, és kutatott, hogy a végén rájöjjön, valójában mennyire nem tud semmit. Nem túl vonzó perspektíva senkinek sem, aki tudni szeretne. És ezzel a problémával nem csak az én fiacskám szembesült, hanem előtte már nagyon sokan. Például Faust doktor, Johann Wolfgang von Goethe tragédiájában is arról kesereg, hogy tanulmányozott ő már kémiát, fizikát, teológiát, de minden olyan nehezen megy, bizonytalan, semmit sem lehet pontosan tudni, kínszenvedés az egész tanulás, a művészet hosszú, az élet pedig rövid. Kéne neki valaki, aki elvezeti és beavatja őt a titkokba, cserébe boldogan neki adná a halhatatlan lelkét is. És az üzlet megkötődik, Mefisztó, mint jó mester, tanító – vagy mai szóval guru – sorra beavatja a tudóst a titkokba, de ad neki mellé javakat, szépséget és szerelmet is.
A fiacskám és Faust doktor vágya teljesen érthető, a fizika, kémia, biológia valóban nehéz tudományok. (Nem is népszerű velük foglalkozni, tavalyelőtt például mindössze 2, azaz kettő középiskolai fizika tanár végzett Magyarországon.) Pedig milyen jó lenne a természeti törvényeknek fittyet hányva ólomból aranyat csinálni, rátalálni a bölcsek kövére, felfedezni az élet vizét, és örökéletet nyerni már itt a Földön. Ehhez képest az ember azt tapasztalja, hogy még a saját teste működését sem ismeri, afelett sincs uralma, például akkor lesz beteg, amikor nem szeretné, könnyedén elhízik, de csak kínkeservesen tud lefogyni, ha egyáltalán, migrén és más titokzatos fájdalmak gyötrik, amelyektől képtelen megszabadulni, vagyis a teste az akaratától függetlenül külön utakon jár.
De hát miért van ez így?
Nos, a manapság adható legkézenfekvőbb válasz erre az, hogy nem használjunk a bennünk rejlő energiákat. A különböző szellemi praktikák és spirituális irányzatok a legkülönfélébb kutatásokra hivatkozva állítják, hogy mi ma csupán az agyunk kapacitásának 10, 5, 2, vagy éppen 1 százalékát használjuk (bár bizonyos esetekben a 0 százalék sem tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak). Ez mindent megmagyaráz. Ezért nem megy a tanulás, ezért vagyunk betegek, szegények és lúzerek, mert nem tudjuk felszabadítani a bennünk rejlő potenciált. Micsoda fantasztikus lehetőség! Az erő, az energia, a tudás eleve bennünk van, csak szabadjára kell engedni. Nem kell fáradtságos munkával bevinni a tudást, hiszen az már ott van, csak fel kell szabadítani.
És hogy miként szabadíthatjuk fel a bennünk rejlő képességeket? Hogyan juthatnánk nagyobb tudás, gyógyító energiák és jelentősebb földi javak birtokába? Nos, ebbe a titokba avatnak be – és kivétel nélkül beavatásról van szó – a különböző ezoterikus szellemi irányzatok. Általában könnyen érthető elveket fogalmaznak meg. Míg a komplex vagy imaginárius számok, a kvantummechanika, az elektron-bizonytalansági elv vagy a DNS alapú örökítés folyamata bonyolult és nehezen érthető, addig az olyan elvek, mint a vonzás törvénye, a hasonlót a hasonlóval elve, az ahogy fent úgy lent, ahogy bent úgy kint, stb. analógiája sokkal közérthetőbb és univerzálisan alkalmazható mindenre.
Olvastam egy interjút egy ezoterikus íróval, aki szerint a területen tevékenykedők 95 százaléka csaló. Van viszont öt százalék, mely tényleg nem szokványos képességek birtokában van, és nem szokványos energiákat ural. Tegyük fel, hogy nem csak bizonyos „cold reading” technikákról, placebo hatásról, pszichés ráhatásról vagy önszuggeszcióról van szó, hanem valamilyen energia tényleg működik. A tökéletes Istent én, a tökéletlen ember semmire nem tudom kényszeríteni, nem tudom manipulálni, semmilyen rázogatással, varázsigével, ingával, vesszővel, fénynyalábbal, amulettel, talizmánnal, boszorkányzsírral, semmilyen technikával sem eszközzel nem tudom elérni, hogy én uraljam az Ő erejét. Ezt az Isten, aki folyamatosan közeledik az emberhez, ajándékba adhatja, de kikényszeríteni semmilyen módon nem lehet. Honnan hát az energia, aminek egy beavatás után birtokába kerül az okkultizmussal foglalkozó? Nos, erről Faust doktor biztosan sokat tudna mesélni…
KT
Fotó: Gerd Altmann képe a Pixabay -en.
