A próbaválás segíthet az újragondolásban, egymás újraválasztásában

Történhet úgy, hogy energiánkat alattomosan elszívják a feszült csendek, az egymásba mérgezett tőrként mártott szavak, a parttalan viták. Dobáljuk a sérelmeket, oda-vissza, aztán elfáradunk, beáll a kommunikációmentes csend. A stagnálást, a megrekedést a megfagyott, dermedt kommunikáció mutatja meg, ami kapcsolataink legnagyobb ellensége. Vannak, akik azonnal szaggatnak, tépnek, és van bennük elég mersz kimondani: elég volt. Azonban sok esetben, nem a párkapcsolatból, házasságból, a másik emberből van elég, hanem a stagnálásból, a tarthatatlan helyzetből, hogy ez az egykor jól működő, szeretettel teli kötelék most megrekedt, és nem tud harmonikus irányba elmozdulni. A próbakülönélés jót hozhat, gyógyíthatja a halódó, feszültséggel teli kapcsolatok sérüléseit, kiszellőzteti, frissíti azokat, ha határozott, tisztességes keretek között zajlik. A társam szemébe nézek és kimondom: időre van szükségem, hogy átgondoljam, tisztázzam magamban, mi zajlik bennem, közöttünk. Aztán átbeszéljük, mi legyen másként a jövőben.

A próbaválás segíthet az újragondolásban, egymás újraválasztásában. Akkor kissé hátralépünk, levegőhöz jutunk, kilépünk a nyomasztó konfliktuskörökből, mert sok esetben nincs eszközünk, hogy másképp tegyük ezt meg. Távolabb lépve tisztábban látunk rá önmagunkra, a másikra, halódó, vagy újra éleszthető kapcsolatunkra. Szükségünk van távollétre, és egy lenyugodott, objektív nézőpontra, ahonnan indulatmentesen kibogozhatjuk a kaotikus érzelmi szálainkat. A próbaválás tulajdonképpen annak az elismerése, hogy egy párkapcsolatban túl sok a feloldatlan konfliktus, romboló vita, vagy éppen a megfagyott, ugyanakkor fullasztó csend. Ugyanakkor a próbakülönéléshez egy magas szintű párkapcsolati kulturáltság kell, vagyis hogy a párok között megvan a kellő motiváltság és együttműködési készség ahhoz, hogy a problémákat látják, egymás érzéseit elismerik, és közösen akarják a helyzetet megoldani.

Szembenézünk önmagukkal, hiányzik a közös életünk, beszélgetünk végre, és talán újra képesek vagyunk a másikra úgy tekinteni, mintha először látnánk, kilépünk a konfliktuskör kátyújából, és újra felfedezhetjük a szerethető tulajdonságokat a másikban, hiszen éppen ezért figyeltünk fel rá annak idején. A távolság adta feszültségcsökkenés segít újragondolni a kapcsolatunkat. Két ember, aki képes volt egymást szeretni, tisztelni, egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de az, hogy végleg eltávolodnak-e egymástól, vagy visszatalálnak egymáshoz, az a legtöbbször döntés kérdése. Sokszor nem szükséges azonnal a válóperes ügyvédhez rohanni, hanem a különélés megoldás lehet a felmerülő problémákra, hiszen mindkét félnek van ideje gondolkodni a történteken, és új alapokra helyezhetik kapcsolatukat. Ez az idő arra is jó, hogy felismerjük, mennyi fontos dolgot köszönhetünk a másiknak, és mennyi érték, öröm, ajándék, fejlődés volt a közös életünk éveiben. Így talán megértjük, rengeteg jelentéktelenség vesztegette értékes időnket, melyektől nem láttuk egymást, nem láttuk a kapcsolatunk valódi értékeit.

Az építő vitákat a szünet sok esetben elodázza, így a problémákat a lehető leghamarabb, értelmes emberi beszélgetéssel érdemes kezelni. Ha sokáig nem oldunk meg egy problémahalmazt, félretoljuk, és az időtől várjuk a megoldást, akkor lassan az elodázás, az altatás, a szőnyeg alá seprés művészeivé válunk. Mert ha nem beszélünk róla, akkor nem létezik – túl sok párkapcsolat mantrája lett ez. A tisztázó beszélgetésben ott van, miről kell, hogy szóljon: a letisztázásról. Ilyenkor még nem találjuk a megoldást, a béke azonnali megteremtése sem lehetséges, mégis beszélgetünk, ki tudjuk teríteni a lapjainkat, és nyíltan tudunk beszélni arról, amit eddig besöpörtünk a szőnyeg alá.

Nem tudjuk biztosan, hogy a próbaválás megmentheti-e a házasságot, statisztikailag mégis kimutatható, hogy jóval alacsonyabb a válások aránya azok körében, akik együttműködően, konstruktívan megadják maguknak a lehetőséget. Ott vannak persze az időkérők, az elkerülők, akik sokszor képtelenek kimondani, hogy vége. Ez a fajta időkérés a konfliktuskerülő emberek sajátja, akik akár többször is bevetik a „tartsunk szünetet” kártyát, saját felelősségük elől menekülve. Az önállóság szabadságát élvezve elkezdenek külön utakon járni, belépnek egy „másik életbe”, mi ott maradunk a régiben. Ők lassan leválnak rólunk, kikopnak, elmúlnak az életünkből, mert a szünet, a külön töltött idő iránti igény valójában egy halogatott „isten veled”, egy elodázott búcsú. Ők nagy valószínűséggel mielőtt odaállnak a másik elé, már elvégezték magukban a gyászmunkát, csak elfelejtették őt is beavatni. A szüneteltetés ilyenkor felgyorsítja azt az elszakadási folyamatot, ami előbb-utóbb egyébként is kialakult volna.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: Image by Freepik

Osszd meg a cikket!
Kapcsolódó cikkek
FFK A férfi útja
admin

Élet Alain Delonon túl – 7 jó tanács az ismerkedéshez fiatalon

Szinte minden héten vetíti valamelyik tévécsatorna a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot, melynek címén rendre megakad az ember szeme, ám kevesen vagyunk rá igazán kíváncsiak, mert őszintén: ki akarja tudni a kérdésre a választ? Sokkal érdekesebb volna például arról filmet forgatni, hogyan szerezzünk meg, azaz – mivel nem birtokolni szeretnénk! – miként nyűgözzünk le mondjuk 7 őszinte lépésben (nem is kell 10) egy hölgyet. Akár a kiszemelt lányt a gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, mert a diákélet a nagy találkozások, ismerkedések időszaka.

Tovább
FFK Kultúrát Apától
admin

Félúton a világhír felé – Molnár Farkas félbeszakadt életműve

75 éve hunyt el a neves avantgárd építész, Molnár Farkas, aki azért nem lett világhírű, mert külföldi mesterei és kollégái unszolás ellenére nem költözött Amerikába, hanem itthon maradt és felívelő pályafutásának 1945 januárjában egy bombatalálat vetett véget. Hivatásának tekintette az építészetet, aminek igazi mestere volt.

Tovább