Gyerekeink sokat tudnak már az 1956. október 23–november 4. közötti történelmi időszakról. Itthon is sokszor előjön a téma, emellett minden évben részt vesznek egy egész napos cserkésztúrán (ami gyertyás megemlékezéssel végződik a Széna téren), és az iskolai megemlékezések is általában maradandó nyomot hagynak bennük és utána jókat tudunk róla beszélgetni. November elsején pedig a Farkasréti temetőben is mindig végigolvassuk az akkoriban elhunytak névtábláját (a bejárati kapu belső oldalán), külön figyelemmel a hősi halottak életkorára. Emellett családi szokás nálunk ilyenkor tematikus magyar filmeket nézése. Idén kétszer is sor került erre, kettesben megnéztük A berni követet, kamaszfiainkkal együtt pedig A Nap utcai fiúkat, amit már korábban kettesben is láttunk, de most kifejezetten az ő kedvükért elővettünk újra.
Ha esetleg valaki nem ismerné a filmet: a két szálon (közélet és magánélet) futó történet 1956. október 23-án kezdődik és 1956. november 4-én ér véget. A kalauzlány Juli (Gáspár Kata), a pesterzsébeti fiúk csapatának vezérével, a katonaiskolát is megjárt Totyával (Czecző Sándor) jár, de a fiúk közül szellemi fölényével, beszédkészségével kitűnő, értelmiségi szülőkkel rendelkező, a beléje fülig szerelmes Dumás, azaz Gábor (Bárnai Péter) is tetszik neki.
A három fiatal és a „banda” története fordulatosan alakul a forradalom mozgalmas napjaiban. A film első kockáin a Határ út menti grundon fociznak a fiúk – Dumás közvetítésében nagy magyar focisták nevei hangzanak el –, amikor Juli hozza a hírt: tüntetés van a városban, menjenek. A fiúkat a foci jobban érdekli, egyedül Dumás tart a lánnyal, de ő is elsősorban az iránta érzett vonzalma okán. A két fiatalt beszippantják az utcai események, amelyekben Totya is belesodródik, amikor később a barátnője keresésére indul. Másnap hajnalban, amikor a fiúkra rálőnek a bevonuló oroszok, a bandavezér felszólítására elhatározzák, hogy többé nem maradnak ki az eseményekből: elindulnak a városba, ahol a kamaszos kalandvágy, a világmegváltó szándék és a kibontakozóban lévő, immár kézzelfoghatóvá váló hazaszeretet keveredő érzéseivel, nagy lendülettel elfoglalják a hazát jelképező Nap utcai mozi épületét.
A mozitulajdonos kezdeti ellenállása sem ingatja meg őket, így beköltöznek oda és izgatottan várják az orosz tankokat. Az első jármű sikeres visszaverése és annak megünneplése után napokig csend van: a környékbeliek ellátják élelemmel a moziban élő szabadságharcosokat, a fiúk barikádok állításával, amerikai zene hallgatásával és mozifilmek nézésével töltik napjaikat, és közben a szerelmi szál is egyre bonyolódik, mert Juli képtelen dönteni a két fiú között. Így érkezik el november 4-e és az orosz tankok tömege, amikor minden élesen tiszta és egyértelmű lesz: főhőseink közösen, Molotov koktélokkal és kézi fegyverekkel néznek farkasszemet a világhatalom páncélosaival. Néhányuk hősi halált hal, többen kivándorolnak.
A családi filmnézés jó ötletnek bizonyult: a fiúk lelkesen nézték, néha még meg is kellett állítani a filmet, annyi „sürgős” kérdés felmerült bennük, és persze utána is sokat beszélgettünk a „pesti srácok” szerepéről. Különösen a nagyobbik, 12 éves fiunkat érintették meg az események, hiszen korban már elég közel áll hozzájuk. És bár évekig nagy kedvenceik voltak a spagettiwesternek és az indiános filmek, a kisebbik fiunk talán még ezt a történetet is azzal a szemmel nézte. A nagyobbik már nemcsak az eszével, hanem a szívével is tudta: annak ellenére, hogy ez is „csak” egy film, a történet nem fiktív, nagyon is a valóságról, és nemcsak a vele egykorú vagy csak kicsivel idősebb fiúk sorsáról, hanem az egész országéról szólt, és valóban életre-halálra ment.
Elmondásuk szerint a nagyobbnak a bevágott régi képek, dokumentumfilm-részletek tetszettek, azoktól érezte igazán hitelesnek a filmet (mivel maga is foglalkozik filmkészítéssel, azonnal volt is egy-két technikai megjegyzése a vágások minőségével kapcsolatban: tetszettek), míg a kisebbiknek a fiúk mozizása, a filmnézés közben „véletlenül” elsült fegyver és az amerikai zenére való vicces táncolása, és mindkettőjüket megérintette az utolsó jelenet, amikor a hosszú várakozás után a fiúk (és lányok) valóban életük árán védték a Nap utcai mozit – ahogy mások Budapest és az ország egy-egy sarkát, épületét, utcáját.
Visszajelzéseikből úgy tűnik, e film révén immár kézzelfogható értelmet nyert (és nemcsak egy kötelező feladatot jelent) fiaink számára az október 23-ai emlékezés és a „Tisztelet a bátraknak!” üzenet.
Antal-Ferencz Ildikó
Cikkajánló: A berni követ – egy felemelően szép film a forradalom utóéletéről
Ajánljuk a Kultúrát apától rovatunk további cikkeit. Ha tetszett, oszd meg! Kattints a következő rovatcímekre, ha más cikkeket is szívesen olvasnál honlapunkon: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
*
*
Fotók: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-nap-utcai-fiuk-a-nap-utcai-fiuk/movie-89143
