Akitől bocsánatot kérnek, bizonyosságot szerez arról, hogy szerethető, az érzései számítanak. És arról is, hogy a másik ember jelen van, elkötelezett, és hajlandó erőfeszítést tenni a meglazult kötelék megerősítéséért.
„Jól van, ezt megjegyeztem.” „Ezt sosem felejtem el neked.” „Megbocsátok, de nem felejtek.” „Mindenre emlékszem.” Ilyen és hasonló frázisokkal dobálózunk. A felejtés és a megbocsátás között éles a párhuzam. Hogyan bocsátom meg valaki ellenem elkövetett bűnét, ha az idő múlásával felhánytorgatom, hogy valamikor a múltban mit művelt velem? Csak kétféle döntés létezik, valóban megbocsátani és újra az életembe, a világomba engedni őt, vagy végleg hátat fordítani és elengedni, hátrahagyni, levedleni mindent, ami ő volt és hozzá kötött.
A megbocsátás csak teljes odafordulással, figyelemmel, empátiával lehetséges. Mert nem elegendő a szó, a bennem zajló lelki méregtelenítési folyamatoknak be kell végződniük, hogy a másik ember valóban feloldozást nyerjen általam. Életünk túl rövid ahhoz, hogy boldogtalanság- és sérelemnyalábokat gyártsunk, és azokból nyerjünk érzéseket vagy ingereket. És túl rövid ahhoz, hogy keserűséget hordozzunk, és hagyjuk, hogy marjon legbelül, szétáradjon vérünkben és sejtjeinkben. A düh és a bosszankodás során a szervezet érhálózata összerándul, ahogyan a szem pupillája a sötétben. Testemet elárasztja a saját magam által kiszűrt méreganyag. Mérges vagyok. És az is maradok, ha nem mondok nemet a félelemre, a bizonytalanságra, a bánatra, az önsajnálatra, a megbocsátásra való képtelenségemre, a tartós szomorúságomra. Idővel immunrendszerem bánja, a lélek betegségével együtt a testem is megadja magát. A megbocsátás önmagam miatt fontos, a saját terhem letétele. Egy jól működő kapcsolatban ahogyan a bocsánatkérést, a megbocsátást is vágyni kell, szívrepesve várni, majd engedni, hogy ő átsétáljon a demarkációs vonalon, és végre ölelésre tárja a karját. Így van rendben a közös világunk.
A bocsánatkérésnek valóban nincs kultúrája, különösen a sérült családokban nincs megfelelő példája illetve mintája. Ráadásul tévesen a megalázkodással, behódolással, önfeladással azonosítjuk. „Kérj azonnal bocsánatot!” – szólunk rá mérgesen a gyerekre, aki, bár igazságtalannak érzi a helyzetet, mégis kierőszakolja magából a bocsánatkérést, ami inkább hoz kényelmetlen megaláztatást, mint feloldozást, megkönnyebbülést számára. A bocsánatkérés így észrevétlenül összekapcsolódik az elvárások, a kényszerűség, a párkapcsolati hatalomgyakorlás, dominancia megtapasztalásával, éppen ezért sok ember számára felnőttként is komoly kihívás odaállni valaki elé és őszinte szívvel bocsánatot kérni. A bocsánatkérésnek nem kell az angyalok nyelvén szólnia, senki nem válik behódolóvá, és nem csorbul a büszkesége.
A nap ne nyugodjék le haragotok felett.
(Ef 4,26)
A bocsánatkérés nem mindig azt jelenti, hogy a másik embernek volt igaza és te tévedtél. Inkább azt jelenti, hogy többre értékeled a kapcsolatot, mint a sérelmeid hordozását.
Az igazságérzethez való megrögzött, makacs ragaszkodás hozhat pillanatnyi önigazolást, elégedett érzést a sértett félnek, de csupán az igazság nem állítja helyre a békét, nem hozza vissza a bizalmat. Egy párkapcsolatban, de semmilyen emberi kapcsolatban nem hoz tartós megbékülést, megnyugvást, ha konokul ragaszkodsz az igazságodhoz. Minél mélyebb, elkötelezettebb, intimebb egy kapcsolat, annál erősebb a békére való törekvésünk, és a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben is képesek vagyunk megbocsátani. Amikor megbántjuk egymást, akkor pontosan az igazság elnyerése és a megbocsátás utáni vágyunk között tipródunk. Szeretnénk, ha a másik vezekelne a vétkeiért és tanulna belőlük, közben pedig szívünk mélyén újra békességre, harmóniára áhítozunk, hogy egyikünk ölelésre tárja a karját és újra rendben legyen a közös világunk. Ilyenkor csak az ő őszinte bocsánatkérése hozhat nyugalmat, csak így állítható helyre a bizalom és a szeretet.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
