Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Biztosan volt egy jó pár. Emlékszem, vagy hatéves lehettem, és volt egy lány, akibe szerelmes voltam. Nem adta ide a tolltartóját, ezért felmásztam egy fenyőfára, ahonnan leestem és betört a homlokom – ezért van a homlokomon az a nagy varrásnyom. A szüleim pedig egy kicsit sem sajnáltak, inkább jól elfenekeltek…
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Három gondolat is. Az egyik: az élethez, az életben maradáshoz szerencse és a Jóisten bólintása kell. A másik: az ember élete során megfog kezeket – a saját gyerekeiét, a feleségéét, egy barátét – és ezeket a kezeket óvni, vigyázni kell. Vagyis a megfogott kéz felelősség. A harmadik: nálunk nagyon fontos volt Ady Endre Krisztus-kereszt az erdőn című verse, és benne ez a gondolat:
„Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
(…)
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.”
Sokáig én is csak nemet mondtam, aztán egyszer csak érezni kezdtem az igent. Nagyon érdekes ez. Máig nem tudtam a kalapomat megemelni vagy még nem mélyen emelem meg, de valamit már érzek abból az összetettségből, amit ő akart átadni nekem.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?
Azt, ami az én életvitelem is: szabad élni. És ez nem egy szabadelvű gondolat, hanem azt jelenti, hogy az ember merjen maga lenni, kiállni azért, amit szeret, és közben szabad bohémnak lennie. Sok embernek van megfelelési kényszere, amivel állandó görcsöket alakít ki. Azt szeretném, ha ők nem gyötrődnének. Nem tudom jobban megfogalmazni, minthogy „szabad cinkos mosollyal az Istennel beszélgetni.” Az életünk úgyis az ő kezében van; nekem nem lesz jobb, ha minden nap attól rettegek, mi fog történni velem, velünk. Éljünk úgy, hogy lehetőség szerint jól érezzük magunkat: saját életünkben élni és beleélni.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
Ha a piaristákhoz felvesznek, akkor én ma nem az lennék, aki. Lehet, hogy magasabb szintre jutottam volna; lehet, hogy egy komoly közéleti embernek tartanának, de nem lennék olyan összhangban magammal, mint amilyenben most. Ergo, nekem jót tett, hogy én „jóskás” voltam (az Újbudai József Attila Gimnázium diákjaira mondják – szerk. megj.), ahol nagyon sokszor ki voltam tiltva órákról, vagy épp fel voltam függesztve, mert állandóan mással foglalkoztam, konkrétan: udvaroltam. Szerintem mindennek megvan az oka, nem is akarok állást foglalni ebben a kérdésben, mert esetleg megbántanám azon egyházi iskolákat, amelyeket nem szeretnék megsérteni, és felemelném azokat az intézményeket, amelyeket meg nem akarok.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
Az erőszak, mint szó, eleve azt jelenti, hogy valamire nagyobb választ adunk. A „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” tanításból vezetjük le, akkor a válaszom nem; ugyanakkor, ha a családomat, a szeretteimet olyan támadás éri, ami nem orvosolható másképp, akkor a válaszom egyértelműen igen.
Ajánló: „A sírás az érzelmi erő jele” – interjú Süveges Gergővel
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Vannak olyan helyzetek, amelyekben a férfi inkább ne sírjon: például, ha valakit meg kell védeni, ha a csatamezőn helyt kell állni. De azzal, hogy a férfi soha ne sírjon, nem értek egyet. Ha egy szeretett személy temetésén vagyok, vagy amikor hallok egy olyan éneket, zenét, dalt vagy verset, ami megérint, persze, hogy pityorgok. Ezt is be kell vállalni. Amikor meghalt a legkedvesebb professzorom, be kellett a hírt mondanom élő adásban a híradóban. Megtettem, végig csináltam, de utána összeomlottam, és úgy sírtam, mint egy gyermek.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Van egyfajta női egyenjogúsági harc, ami mostanra odáig jutott, hogy többnyire a férfiak viszik a háztartást, mert nekik maradt meg ez a játéktér. Ezt persze viccesen mondtam, de azért van benne igazság. Nem tudom, hogy van-e ideális munkamegosztás, szerintem ez egyén- és helyzetfüggő. Ha egy férfi megteheti, hogy a munkahelyi elfoglaltságai mellett besegítsen a háztartásban, akkor kutya kötelessége azt megtenni. A gyerek közös vállalás. Pont. Az pedig már a két fél megállapodása, hogy kinek mennyi lehetősége és része van az otthoni házimunkában.
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Ha kell, vasalok, mosogatok, mosogatógépet pakolok, főzök, teregetek, takarítok, gyerekekért megyek, régebb pelenkáztam is, vagyis minden házimunkát ugyanúgy megcsináltam, mint egy nő.
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
Én most szerencsés vagyok: egy viszonylag jó logisztikai térképen felrajzolható a jelenlétem. Persze nem tagadom, voltak túlfeszített állapotok is az életemben, de mi férfiak azért vagyunk férfiak, hogy mérlegeljünk, és egy idő után eldöntsük, mi a fontosabb. Én erre azt szoktam mondani: én nem nagypapaként akarok focizni az unokáimmal, nekem apaként kell fociznom a saját gyermekeimmel.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
A házasság, pláne mint szentség, egy igazi holtomiglan-holtodiglan játék, amiben mindent meg kell tudni oldani, és ha kell, megbeszélni. A házasság szerintem nemcsak egy szerelemjáték, hanem egy vállalás; a közös jövő vállalása, ami nagyrészt a közös célok mentén történik, amelyek idővel közös tervekké, majd gazdasági szövetséggé válnak. A házasság tehát sokkal bonyolultabb, mint ahogy az ember elsőre gondolná. A célja pedig nem más, minthogy a férfi és a nő társadalmi képe egy gyerek számára állandóan jelen legyen, a két ember „egész-sége”, teljessége által.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Dehogy, miért csinálnám ugyanezt? Ezt más ismerem, miért ne csinálnék valami mást, amit nem ismerek? De hogy hol változtatnék, azt nem tudom. Ha felvettek volna a piaristákhoz, ha nem eveztem volna, ha nem lettem volna diákszínpados, akkor valószínűleg megmaradt volna az eredetileg introvertált egyéniségem, és akkor most biztosan valahol máshol lennék…
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Abszolúte. Van azonban egy társadalmi képzavar: ma a hős egyenlő a celebbel, a sztárral. Bár elképzelhető, hogy a maga korában Jézus Krisztus is egy „celeb” volt, egy sztár, akire felnéztek, de benne megvolt a hősök alapvető tulajdonsága is. A hős ugyanis értékek mentén működik és rendíthetetlen, a sztár és celeb viszont nem éppen erről híres. Szerintem nemcsak hogy szükség van hősökre, hanem egy nemzetnek kötelessége mindig, minden helyzetben a felnövekvő, de a meglévő korosodó nemzedék számára is hősöket állítani, és általuk fontos üzeneteket kibocsájtani.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Szerettem volna színpadon állni – színpadon állok. Szerettem volna abból megélni, hogy beszélek – abból élek. Szerettem volna sok embert ismerni – sok embert ismerek. Szerettem volna, sportos maradni – egyelőre még tartom magam. Szerettem volna családot – lett családom. Rengeteg kis álom teljesült tehát, de szerintem ez nem is így érvényes, hanem úgy, hogy az ember hogyan tudja meghallani a fentről jövő hívószavakat, amelyeket aztán beleálmodik a saját életébe.
Ajánló: „A Cozma-gyilkosság után nekem kellett annak a láncszemnek lenni, aki erőt mutat” – interjú Mocsai Lajossal
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Nehéz erre válaszolnom. Számomra a magyar líra nagyjai mind nagyon izgalmasak, csak példaként említem Dsida Jenőt, Petőfi Sándort, Karinthy Frigyest, Radnóti Miklóst, de a sor nagyon hosszú –, ezen kívül pedig nagyon szeretnék találkozni Laurence Olivier Oscar- és Golden Globe-díjas angol színésszel és Latinovits Zoltán Jászai Mari-, Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas magyar színészünkkel.
Mit jelent önnek az, hogy „szent”?
A szavaknak vissza kell adni a szakrális jelentőségét. A szavak beszédesek. Nekem ma például ki kellett mondanom azt, hogy: Szent II. János Pál pápa. Ezt nem lehet tisztátalan módon kimondani. A szent ugyanis egy magasabb szint, szellemileg, emberileg, minden tekintetben. A szent nem a porból merítkezik, hanem megtisztult lélekkel az ég felé néz. Valaki vagy valami, aki, ami több mint a hétköznapi, az átlagos, a földön járó; aki bizonyítottan vagy kevésbé bizonyítottan képes volt az emberi lelkeken valamifajta csodával változtatást elérni, és akire ezért fel kell nézni.
NÉVJEGY
- Magyar előadóművész-műsorvezető, tanár, a TV2 Tények műsorvezetője, MMA ösztöndíjas versmondó.
- Budapesten született 1981. július 24-én.
- A budapesti József Attila Gimnáziumban érettségizett. A gimnáziumi évek alatt lett tagja, később Örökös tagja a Latinovits Zoltán Diákszínpadnak. A Nemzeti Színiakadémia befejezése helyett a Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Karán diplomázott, majd PhD hallgató lett. 2006-ban megszerezte a hivatalos előadóművészi végzettséget, mint Vers- és prózamondó.
- Az EchoTV (2008-2012), a Hegyvidék TV (2007-2009), az MTVA (2012-2018), a Lánchíd és a Katolikus Rádió szerkesztő-műsorvezetője, kiemelt műsorvezetője, bemondója volt. A Puskás Akadémia volt kommunikációs igazgatója. 2019-től a TV2 munkatársa, a Mokka, majd a Tények műsorvezetője. 2019 szeptemberétől a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, mint versmondó-előadóművész.
- Tanít a Károli Gáspár Református Egyetemen és Metropolitan Egyetemen.
- A Bánffy György Kulturális Egyesület elnöke. A Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke. A Mondj Te is egy verset! Alapítója.
- Saját könyvek: Otthontalanul, hazátlanul (Kairosz Kiadó); Trimeszterológia (Nap Kiadó).
- Önálló előadóestjei: A magyar történelem versekben; Magyarország oltalma Ferencz Évával; A három hang – Szakcsi Lakatos Bélával és Kathy-Horváth Lajossal; Kányádi Sándor est, Incze Ildikó és Lázár Anna; Borban fürdetett gondolataink, Eliza Bliss; Hangok és Szavak, AG Weinberger-rel.
- Nős, két gyermeke van.
Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó
*
Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!
Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.
Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!
Fotók: tv2.hu
