Majd szervezünk egy közös programot… Majd később beszélünk, most sok a dolgom. Majd. És egyszer elvágják a filmet. Megszakad. Megáll az óra. S a támadt csendben visszhangzik a halogatás bűnös szava, amely egyre nagyobb súllyal nehezedik a szívünkre: majd, Majd, MAJD. Ennek végére pedig a SOHA teszi az egyértelmű és mélységesen fájdalmas pontot. Mint mikor a bíró leüti a kalapácsot, ám most lelkiismeretünk puha asztallapján csattan nehéz pörölyként.
A gyász mennyire kijózanító, s ez a tisztánlátás milyen múlékony. Ilyenkor kiradírozzuk a majdot szótárunkból. Aztán kis idő múlva ismét ott találjuk, az egyszer és a legközelebb után. Tanuljunk hát ebből! Váltsuk ígéretünket valóra, a majdot mosttá! Merjük férfiként férfiértékeinket, nőként pedig női mintánkat, együttesen pedig a jó kapcsolat példáját átadni gyermekeinknek. Ma is, holnap is, az utolsó napon is! Merjünk hálásak lenni mindazoknak, akik ezt megérdemlik, akik kiérdemelték. Merjünk illedelmesen, szeretettel és tisztességesen, becsülettel, példamutatóan viselkedni a környezetünkben, mert sokan látnak. Merjük magunkat beépíteni a jövőbe azáltal, hogy minél többet adunk magunkból gyerekeinknek, a családunknak, a közösségünknek, amelyben élünk. Értékeink, példánk, jó mintánk tovább él. És merjünk tanulni azoktól, akik mögött megannyi évtized áll tele tapasztalattal, bölcsességgel, élettel. Ne majd, hanem most! Most többet maradunk! Ma este elmegyünk vacsorázni! Most szervezünk közös programot. Most beszélünk, a többi dolog várhat. És amikor vége a filmnek, lesz mire visszatekinteni, az ő szavai fognak visszhangozni gyászoló lelkünk emlékekkel teli termeiben, ahol csillogó gyöngyként fognak felvillanni azok a kincsek, amelyeket hátrahagyott: értékes gondolatai, életszemlélete, jótanácsai, mosolya, ölelése, bátorítása, bizalma, tanításai… Melyek által tovább él bennünk.
Éljünk tehát így! Nemcsak a szeretteink hagyhatnak itt minket, hanem mi is azokat, kiket szeretünk.
Adjunk magunkból annyi jót, amennyit tudunk, ne holnap, hanem ma, s minden nap, így másokban tovább élünk mi is. A majd legyen most, a most pedig így váljon örökké!
L. N.
