Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
A legnagyobb butaság, amire nem szívesen gondolok vissza, az volt, amikor 15 évesen a szüleimtől pénzt emeltem el és a tudtuk nélkül megvettem egy ismerősöm versenybiciklijét. Akkoriban már versenyszerűen kerékpároztam. Amikor keresték a pénzt, azt mondtam nekik, hogy szponzorációból kaptam a biciklit. Később természetesen kiderült, és voltak következményei: a pénzt nekem kellett visszatenni a kasszába, el kellett például adnom a másik biciklimet. Akkor jöttem rá, hogy ilyet nem csinálunk, vagy ha mégis, akkor el kell mondani, nem hazudozni kell, hanem bele kell állni. És én ezt túl későn tettem meg, így ez nem egy vagány, hanem egy csúnya dolog volt, amire nagyon nem vagyok büszke.
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Olyat nem tudok mondani. Van viszont egy mondatom, amit egy amerikai ultrafutó, Scott Jurek apja mondott, amikor a gyerek nem akart edzeni: „tedd a dolgod és kész”. Ez nekem nagyon tetszik, amikor nincs kedvem valamihez, ez sokat segít, mert nagyon sokszor túlbonyolítjuk a dolgokat.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekednek?
A család biztonsága. Nagy bölcsességet nem, de ezt szeretném átadni. Ezt én is megkaptam, és remélem a fiam is továbbadja. Nem anyagi értelemben, hanem abban, hogy mindig van, akire számítson, akihez forduljon.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
A külön oktatást hülyeségnek tartom. Szerintem nincs semmi jó benne, mert előbb-utóbb kitörést okoz; kirontanak belőle a kamaszok. Leszabályozni ilyesmit és helyettük eldönteni, nem jó dolog.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
Persze, önvédelem, mások védelme esetén. Ha életemben valaha alkalmaztam fizikai erőszakot, csak emiatt tettem. Az erőszaknak nem szabadna lennie, de létezik, és természetesen van, amikor nem lehet elkerülni, amikor nem lehet és nem is szabad elfutni. Olyankor nem lehet elbeszélgetni, hanem fel kell mérni a helyzetet és így vagy úgy, de valamit lépni kell.
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Mi a nehéz helyzet? Ha az embert érzelmi sokk éri és úgy érzi, sírnia kell, akkor sírjon. Ez habitus kérdése. Van, aki elsírja magát egy romantikus film közben, és van, aki egy temetésen sem. A férfi minden helyzetben vállalja fel az érzelmeit. Az a férfi, aki tud és mer sírni, az százszor inkább erőt sugároz, mint gyöngeséget. És higgyjék el a férfiak, hogy a nők is honorálják az érzelmeket; az érzelmes férfit nem kell összekeverni az érzelgős, tutyimutyi férfival. Emellett természetesen a hidegvér is fontos. Az ember gondolkodjon, s ha elkerülhető az erőszak, a passzív agresszivitás, a csúnya beszéd, akkor kerüljük el. Azt gondolom, a gúnyos kinevetésnél nincs rosszabb, azt nagyon fontos elkerülni. Inkább üvöltsön az ember, de közben tekintse partnerként azt, akivel veszekszik.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Szerintem nincs olyan, hogy női és férfi házimunka, nem általánosíthatunk, ez közös megegyezés kérdése. Én sokat voltam egyedül, megcsináltam magamnak mindent, és ezt simán bevittem a kapcsolatomba is. Az egyenlő megosztást tartom megfelelőnek, amiből mindenki kiveszi a részét. Persze ez attól is függ, kinek mennyi ideje és energiája van. 12 óra munka után ne várjuk, hogy az illető felmosson. De ez nem férfi vagy női kérdés.
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Csinálok én mindent, kivéve a főzést, mert azt nem tudok, de simán takarítok, bevásárolok. Valahol jó dolog, büszkeség saját magam számára, hogy én is kiveszem a részem ebből, és azt gondolom, jól csináljuk ezt mi együtt. És ebben természetesen benne van a fiam is, imádom őt is, apának lenni jó, sose teher.
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
Amióta megszületett a fiam, az utóbbi nyolc évben, mindig szerencsés voltam, egyszerre csak egyféle munkám volt: vagy forgatás, vagy színház. Sokan csinálják a kettőt egyszerre, de nekem nem menne, ennél szabadságmániásabb vagyok. Én nem áldozom fel a szabadságomat és a családomat a pénzért. Dolgozni természetesen kell, tolom is, és hatalmas ajándék, hogy bekerültem a Mintaapákba, különösen most, hogy a színházak újra ellehetetlenültek, de ez egy elég komoly meló, emellett nem is vágyom semmire. Korábban, a fiam születése előtt volt olyan, hogy forgattam a TV2-ben a Jóban rosszbant, közben tag voltam az Újszínházban, és naponta többször rohangáltam a két helyszín között. Nagyon húzos volt, évekig csináltam, mert akkor még nem volt családom, de nem szerettem. Egy-két napra most is becsúszhat ilyen, de hosszú távon már nem szeretném, nem látom értelmét.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
A házasságban két nap különleges: a lánykérés és a házasságkötés; a többi ugyanolyan, mintha együtt élnél valakivel. Ami a házasságban igazán fontos: az elhatározás, a felelősségvállalás, a beleállás abba, hogy férjhez megyek valakihez vagy feleségül veszek valakit. Fontos, hogy ne csak úgy gondoljunk rá, hogy bármikor el lehet válni. Persze, el is lehet válni, vagy ha nagyon rossz, akkor el is kell válni. De ez egy komoly döntés, amit szerintem sokan azért halogatnak, mert nem elég bátrak hozzá.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Nem igazán, például a korábban említett nagy butaságot kihagynám, és persze azon is változtatnék, hogy kevesebb fájdalmat okozzak másoknak, de alapvetően nem mennék el más irányba.
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Kik a hősök? Én azokat tartom a hősöknek, akik saját magukat teljesen hátrahagyva, másokon segítenek. Sokan vannak ilyenek és szükség van rájuk, hogyne lenne. A színészet sajnos nem egy hősies dolog; a szakmánk velejárója, hogy az egónk működjön, valamennyire exhibicionisták legyünk és előre tegyük magunkat, hiszen magunkból dolgozunk; így állandóan magunk körül pörgünk, sokszor túlságosan is. Mi tehát nem vagyunk hősök, de ismertségünket kihasználva tudunk másokon segíteni, színészként tudunk arcot adni dolgokhoz, hogy az igazi hősök érvényesülhessenek.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Színész lettem. Ez már 13 éves korom óta a fejemben volt, de sok-sok nehézség, szamárlétra vezetett el idáig, és még mindig vezet, szóval nem volt egyszerű út, már a főiskolára bejutás sem, de sikerült.
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Nem tudom, nem jut eszembe senki.
Mit jelent önnek az, hogy „szent”?
Erre sem könnyű válaszolnom. Én játszottam Szent Ferenc életét az Újszínházban. Ő szent volt, mert mindenről lemondott és csak a másokért élt; ilyen még számomra Teréz anya vagy Gandhi. Nekem fontos, hogy a szent is kézzelfogható, reális, emberi legyen, és nem valami spirituális, fennkölt dolog.
NÉVJEGY
- Érsekújváron született 1979. március 11-én.
- Gimnáziumi évei alatt rendszeresen indult prózamondó versenyen, melyen többször is eljutott a rimaszombati döntőig. Tizennyolc évesen elköltözött Budapestre, ahol leérettségizett, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetemre felvételizett. 1997-ben a harmadik rostáig jutott, ám ekkor nem vették fel a rangos intézménybe, ezért beiratkozott a Nemzeti Akadémiára. Ezt mégsem végezte el, mert közben 1999-ben bejutott a Színművészetire, Máté Gábor és Horvai István osztályába. 2003-ban diplomázott, majd két évig szabadúszóként dolgozott, többek között a Thália Színházban, József Attila Színházban, megfordult a Vidám Színpadon (ma Centrál Színház), a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban. 2005-2009 között a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszott. 2009-2012 között az Új Színház tagja volt. Jelenleg a Bánfalvi Ági Stúdió (utazószínház) tagja.
- Számos tévéfilmsorozatban játszott: Mintaapák (2020); 200 első randi (2019); Ízig-vérig (2019); Korhatáros szerelem (2017); Kémek küldetése (2017); Fekete krónika /televíziós sorozat/ 2 epizód (2013); Jóban Rosszban (2010-2012, 2013-2014); Presszó (2008).
- Filmjei: 1 hexameter (2018); Hurok (2016); Exit 0 (2012); Keleti pu. (2011); Csocsó, avagy éljen május elseje! (2001).
- Bár tekintélyes színházi múlttal büszkélkedhet, igazi ismertségre mégis a 2009-es Soproni-reklámmal tett szert.
- Amatőr triatlonosként rendszeresen fut, 2010-ben két terep félmaratont is teljesített, valamint a budapesti nemzetközi félmaratont és a maratont is lefutotta.
- Díjai: Story Ötcsillag díj / Az év színésze kategória (2012).
- Nős, egy gyermeke van.
Antal-Ferencz Ildikó
Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.
*
Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!
Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.
Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!
Fotó: origo.hu
