Izgalomba hoz az újdonság, és elvarázsol, rabul ejt a merőben ellentétes személyiség, egymáshoz ránt a szenvedély, a „másik felünk” megtalálásának idillikus, szerelmi révülete. Nincs ennél nagyobb eufória a szerelmek kezdeti lángolásában. Aztán ráébredünk, hogy az ellentétek valóban mágnesként vonzzák egymást, de mi emberek vagyunk, nekünk hasonlóvá kell válnunk. Mert a szerelem nem elég. Az ellentétek vonzzák egymást, de tartósan képtelenek együtt boldogan élni. Az igazán boldog párkapcsolatban élőknek valóban sok közös vonásuk van, és azonosak az alapvető értékekről, az életről szóló elképzeléseik.
Két összeillő ember nem egyszerűen passzol egymáshoz, hanem egymás közelében nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, biztonságot élnek meg, otthon vannak. Ez az otthonosság érzése, ami talán a legfontosabb. Mert az otthon soha nem házakat, falakat jelent, vagy réztáblát a kapun, hanem fontos emberi kapcsolatokat, amelyekben úgy nyilvánulsz meg, az lehetsz, aki valójában vagy, és megfelelő társsá tudsz válni időközben. Az otthonosság érzése meghitt, őszinte kapcsolódás két ember között, amelyben a másik ember örömét leli az egyéniségedben, a küllemedben, az élethez való hozzáállásodban, és örül neked. Otthon nem pózolunk, nem színlelünk, nem tettetünk, és nem fizetünk a szabadságunkkal, csak hogy maradhassunk. Az összeillőségben a feszült légkör pillanatok alatt feloldható humorral, az együtt nevetés, egymás rezgéseinek átvétele elsimítja a konfliktusok élét. Az összeillő emberek egymás humorára érzékenyek, egymást felvidítják. Égbekiáltó jel az, amikor a két ember nem érti egymást, nem tudnak egymás humorán nevetni, így idővel egészen ki is ölik egymásból a jókedvet. Azok a párkapcsolatok működnek a legjobban, amelyek két hasonló ember szövetségéről szólnak. Mert a szerelem és a szenvedély tényleg nem elég. Az ellentétek vonzzák egymást, de képtelenek a harmonikus együtt létezésre. Az igazán boldog párkapcsolatban élőknek valóban sok közös vonásuk van, és azonosak az alapvető morális értékekről, az életről szóló elképzeléseik. Csak hasonló lelkületű, hasonló értékrendű emberek tudnak boldogan együtt élni.
Egy boldog kapcsolat nem a megfelelő emberről szól. Hanem a megfelelő tettekről. A másik nem tökéletes, és talán nem fogja beteljesíteni minden álmunkat, mégis úgy próbáljuk a közös életünket élni, hogy együtt többek legyünk, feljebb léphessünk önmagunknál és támogató megjegyzésekkel, szeretetteljes, építő kritikákkal, pozitív visszacsatolásokkal, együtt fejlődve a legjobbat tudjuk kihozni egymásból. Az összeillés lényege az, hogy a szokásaink képesek egymásba olvadni, mindez megnyugtat, érzelmi biztonságot hoz. A kapcsolatunknak értelmet adunk, hagyományokat, ismétlődő szokásokat, egy megbonthatatlan mikrokultúrát, szeretetburkot teremtünk, melyet óvunk, ami nem sérülhet, melyen nem támadhat rés.
A szerelem, a szenvedély önmagában nem elég. Csak hasonló lelkületű, hasonló értékrendű emberek tudnak boldogan együtt élni. Azok a párkapcsolatok a legműködőképesebbek, amelyek két hasonló ember szövetségéről szólnak. A bajban összekapaszkodunk, együtt alkotunk, együtt teremtünk, együtt jól működünk. Együttműködünk.
Mit jelent az összeillőség? Minél több hasonlóság, és megfelelővé válni időközben. Ha igazán szerencsések vagyunk, több olyan emberrel is találkozunk életünk során, akikből lehetne igazi. Olyan, aki elárul, megcsal és lelkeket rabol, túl sok van manapság. Olyan embert keress, és olyat láss meg, aki – ahogyan te is – tiszta lélekkel, rengeteg türelemmel, megértéssel, kompromisszumkészséggel belecsiszolódik abba a szerelembe, és engedi is önmagát igazivá tenni.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
