Amennyiben úgy gondoljuk, az értékvesztésben nagy szerepet játszik az egocentrikusság, az egyén – szemben a közösség – fontosságának hangsúlyozása, a pénz istenítése, valamint az erkölcsi alapok meggyengülése, akkor megérthetjük, hogy ezen az úton nyugati szomszédjaink már régebb óta járnak, mint mi. A legtöbb cikkben a morális válság egyik okaként a családellenes, embertelen munkatempót hozzák fel: a szülők alig vannak otthon a gyermekeikkel, nem tudnak nekik semmilyen mintát nyújtani, értékeket átörökíteni, hiszen nincsenek jelen az életükben.
A következő gond, hogy ebben a „felgyorsult dekadenciában” a férfias értékek definiálása is szinte lehetetlen feladattá vált. Több évig tanultam külföldön – többek között Londonban, Amszterdamban –, első kézből láthattam az itt adódó nehézségeket. Egyes nyugati egyetemeken az a fajta tudományossá tett anyagiasság, amely már régen nem divat a hazai felsőoktatásban, még újdonságként hat. Ebben a kulturális anyagiasságban nagy gondot fektetnek arra, hogy már a kommunikációban se lehessen azonos nevezőre jutni. Az „érték”, a „jó” vagy a „rossz”, illetve a „férfi” mind-mind más jelentéssel bírnak ezekben az intézményekben, ahol a jövő nyugati férfijait oktatják.
A „férfi” vagy „férfias” kifejezés sok esetben szitokszó. E szerint a – főleg a társadalomtudományok irányából érkező – nézet szerint a férfiak mindig is az elnyomás, a hatalmaskodás megtestesítői voltak a történelemben – pedig ez nem igaz! (Ajánlom ezt a videót – kattints IDE –, amelyben arról is szó van többek között, hogy nem a férfiak a felelősek a háborúkért!) Ebből az következik szerintük, hogy mivel túl sok szerepet kaptak ez idáig a kultúrában, a közéletben, itt az ideje végre a háttérbe vonulniuk. Minden, ami „férfias”, az véleményük alapján egyenlő az elnyomóval, pedig ez nem igaz! Magam is tapasztaltam, hogy jó néhány fiatal diákban már a férfias megjelenés is ellenérzést kelt. Különösen szomorú, amikor ezt a fajta férfiasságellenességet fiatal férfiaktól tapasztalom.
Egyértelmű, hogy nehéz átadni az értékeket egy olyan generációnak, amely azzal sincs tisztában, mik is azok az erények. Nehéz megértetni a fiatalokkal, hogy a férfias felelősségvállalás, a tartás, a döntésképesség vagy az udvariasság mind olyan érték, amelynek a művelése boldogabb és egészségesebb férfiakká tehetné őket.
Ez a probléma a hétköznapi életben is megmutatkozik. A válások többségét Nyugaton is a nők kezdeményezik, sokuk azért, mert a párjukban nem voltak meg azok a férfiértékek, amelyeket elvártak volna. A Férfiak Klubja nem is olyan régen végzett egy tudományos igényességű felmérést, amelyben 8000 magyar nő vett részt. Kiderült, hogy nem a modern, metroszexuális „pasikra” vágynak, hanem azokra a Férfiakra, akik az örök értékeket képviselik ma is. Más országban sincs ez másképp.
Megkérdeztem pár, Nyugaton élő magyar hölgyet, mit gondolnak a külföldi fiúkról. Barbara, aki Bécsben él, többek között arról panaszkodott, hogy ezek a srácok „nem tudják, mit akarnak”, „sokuk úgy viselkedik, mint egy gyerek”, illetve „anyagiasak”.
Réka azt tapasztalta a baráti, ismerősi, illetve családi körében, hogy a férfiak a többsége idehaza tisztában van még, mik azok az értékek (a szüleiktől megtanulták), illetve sokuk családot is szeretne alapítani, azonban külföldön sok esetben ennek ellenkezőjével találkozott. Szerinte az alapvető probléma a felelősségvállalással van, illetve azzal, hogy nem tudnak kiállni magukért, nem képesek eldönteni, mik a céljaik az életben. „Ez nőként pedig a legkevésbé sem vonzó” – mondta a Londonban élő hölgy.
Cikkajánló: Nem csak a beszélgetés okoz nekik gondot – vészjósló kutatási eredmények
Úgy gondolom, a Nyugaton tapasztalható „felgyorsult dekadencia” lehetőséget is tartogat a közép- és kelet-európaiak számára, méghozzá egyfajta értékexportra, mely során a bevált, teremtő gondolatokat olyan társadalmak fiataljai is megismerhetik, akik alapvetően nem találkoznának ezzel. Sokaknak vonzó lehet ez. Míg ugyanis Nyugaton az értékek alapvető meghatározásával is gondban vannak, addig nálunk ennél azért még mindig jobb a helyzet. Ennek egyik oka a gazdag kultúránk, amire még mindig támaszkodni lehet, valamint a tenni akaró, értékeket óvó, képviselő, azokat a fiatal generációnak átadó emberek, akik még tudják, mi a felelősség. Természetesen, hogy a helyzet idehaza se váljon még rosszabbá, tennünk kell nekünk, fiataloknak is. Bízom a legjobbakban, hajrá!
V. L. B.
Fotók: SplitShire via Pixabay.com
StockSnap via Pixabay.com
