Sok ilyen fát ültettünk és fogunk is ültetni még, és mindig valamiért, sosem valami ellen. A kitört kis fa Kispesten kiszáradt, levelei lekonyultak. Természetesen azonnal lettek olyanok – például itt és itt – akik ezt felkapták és gúnyosan nevetgéltek rajta – lám, ilyen a férfiak felelőssége! Ahogyan a kis diófa is szimbolikus – mi ültetjük, de nem mi fogjuk élvezni a gyümölcseit – úgy ez a tett is az. Tisztában vagyunk vele, hogy nem tetszhetünk mindenkinek, ezt elfogadjuk és tiszteletben tartjuk.
De lesöpörni nem hagyjuk magunkat!
Egy kisfát kitörni sokkal egyszerűbb, mint felnevelni. Mi mégis ez utóbbira vállalkozunk, mert ettől lesz gazdagabb a világ – ha mással nem, legalább egy fával. Az előbbivel csak szegényebb. A kitört kis fát újra ültetjük, és ha megint kitörik, megint újra ültetjük – férfiként nem tehetünk másképp. 500 évvel ezelőtt Luther Márton is erről beszélt:
„Még ha tudnám is, hogy holnap darabjaira hullik a világ, még akkor is elültetném az almafámat.”
Mert ez a férfiak dolga.
Neo
