Hatékonyan akkor tud teremteni egy férfi, ha a háta mögött van egy fontos bizalmi vonal, a nő elismerő szeretete. Hogy lehet közel férkőzni egy férfiszívhez? Mi a legfőbb érzelmi szükséglete a férfinak? Az elismerő szavak és a tisztelet. Egy férfi talán egész nap az anyagi világ hiénái ellen harcol. Amikor hazaér, vagy inkább amikor lélekben megérkezik valaki mellé, az a vágya, hogy levethesse a „páncélját”. Fontos számára, hogy szempontjait, véleményét elfogadják, és tiszteletet érezzen mások felől. Ha érzi a tiszteletet, akkor megnyílik a szeretetre, akkor mer szeretni. Egy férfi gondoskodik, de nem olyasvalakiről, akiről gondoskodni kell. Akkor tud minél többet adni, ha az nem kényszer, hanem szabad akaratából, döntésből teheti. Mindaddig szívből gondoskodik, amíg a nő méltányolja és megbecsüli, amit ő nyújtani tud. A nő akkor boldog, ha a férfi magabiztos, felelősségteljes, és azt nyújtja, amitől ő szeretve érzi magát. A férfit az teszi boldoggá, ha a nő felnéz rá, értékeli és tiszteli őt, és szintén azt nyújtja, amitől ő, a férfi szeretve, megbecsülve érzi magát. Ha a férfi érzi, hogy szükség van rá, önbecsülése helyére kerül, felelősségteljessé válik, és ez a kapcsolódás a legelőnyösebb tulajdonságait fogja felszínre hozni: elkötelezettség, önbizalom, szenvedély, elhivatottság, kitartás, figyelmesség, empátia.
A nőre vigyázni akar, és már nemcsak a felszínes külsőségek érdeklik, hanem a szeretett ember érzelmi és fizikai komfortja. Egy férfi olyan nőt választ maga mellé, akinek jelenlétével jobb embernek érzi magát, és még inkább jobbá válhat. Nekünk nőknek engedni kell, hogy ez megtörténjen, ehhez azonban a feltétlen bizalom mellett az önszeretetünk, az egészséges önbecsülésünk ugyanúgy fontos. Olyan Nő mellett köteleződik el, aki őt nem lefelé húzza, hanem felemeli. Aki látja a hibáit, de nem legyint azokra rá, nem keres folyton mentséget a gyengeségeire, botlásaira. Olyan nő mellett marad, aki nem a cinkosa a passzivitásban, az ígéret megszegésben, a tétlenségben, hanem mindig sokkal feljebb, és sokkal messzebbre néz, és kimondva, vagy kimondatlanul üzeni, hogy változzon, legyen jobb, több, lépjen feljebb önmagánál. A szelíd szavak nem bizonytalanítanak el a kettősünket illetően, és nem térítenek el a közös útról. Az elismerő szavak a szeretet, szerelem, pozitív érzések nyílt megfogalmazását jelentik. Azt jelentik: hiszünk egymásban és látjuk egymás értékeit. A gyenge, támaszkereső férfit egyetlen nő sem képes tisztelni, legyőzött, behódoló társra nem vágyik. A nő a tiszteletre bizalommal válaszol, átadja és megadja magát, csak így tudja odaadón követni a férfit. Csak így tud kötődni biztonsággal, végérvényesen, és bízni benne annyira, hogy becsukott szemmel, bele tud zuhanni a karjaiba, tudván, hogy a férfi megtartja őt.
A nő, ha szeret, akkor tiszteli a férfit. Ha valaki már nem a szívével lát, akkor a másik oldalon megláthatja a bizonytalanságot, az önzőséget, a hazugságot, a taktikázást, a hamis erőt fitogtató erőszakot. És ha már nem a szívével lát, akkor távolodni kezd. Megpillant egy méltóságát, tartását, hitelességét vesztett embert. Kibe szeret bele a nő? Egy olyan férfiba, akivel nem sérül ez a szerelmes látásmód, a tisztelet kiváltsága. Ne ébredjünk úgy egy reggelen, hogy aki ott van mellettünk, már nem ismerjük. Egy éretten gondolkodó férfi tudja, mi az ösztönös, szívből jövő felelősségteljes gondoskodás. Tudja, hogy egy nő akkor lesz hűséges hozzá, ha felnézhet rá, és tiszteli. A nő, ha egészségesen és jól szeret, akkor tiszteli is azt a férfit. Amikor nem tudja tisztelni többé, megszűnik szeretni.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
