Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Gyermekkorom tele volt butaságokkal, egészen szélsőségesekkel is; hosszasan sorolhatnám a kisgyerekkori csínyektől a tinédzserkori lázadásból fakadó butaságokat. Például: testvéremmel szerettünk indiánosat játszani, ennek szellemében 8-10 éves koromban a második emeleti szobánkban tüzet raktunk. Nyilván csak papírokból, de akkor is, ott égett a tűz a szoba közepén a parkettán! Édesanyánk kérdezte, mi az, amit olyan feltűnően takargatunk becsukva az ajtót? Én mondtam, hogy semmi különöset, de hála Istennek, azért ő mégis benézett a szobába, így nem lett nagyobb baj. A másik történetem: a 70-es években, a mostani Kissvábhegyen még lehetett lövedékeket és aknákat találni; mi pedig a nyarakat azzal töltöttük, hogy egész gyűjteményt halmoztunk fel belőlük. Egyet ledobtunk egy szakadékba, de hála Istennek, nem robbant fel.
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Sajnos nem tanulhattam semmilyen életbölcsességet édesapámtól, mivel sosem élt velünk, illetve sosem töltött velem egy percet sem. 9-11 korom között tudtam meg, hogy ki a valódi apám, és ez nagyon derékba törte az életemet. Én megkerestem többször is, először 16 éves koromban, de elutasított engem. Kerestem őt mindenben, de nem találtam. Közvetetten viszont egy nagyon fontos bölcsességet tanultam ebből: lehet, hogy elhagynak a szüleid, lehet, hogy el vagy utasítva, de akkor sem vagy elfelejtve, mert Isten, aki megalkotott, örökké szeretni fog téged; ő a te apád, ő a te forrásod! Így most már tudom, honnan jöttem és hová megyek.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni gyermekeinek?
A legfontosabb üzenetem számukra, hogy céllal születtek meg. Mivel megtapasztaltam Isten megmentő szeretetét és vezetését az életemben, tudom, honnan jöttem és hová tartok. Számukra ez tehát a legfontosabb üzenetem: mind egyenként Isten megkülönböztetett művészi alkotásai vagytok, hogy minden külső és belső tulajdonságotokkal olyan életet élhessetek, ami másokat épít, és Isten dicsőségére legyen. Tudniuk kell, hogy Isten ajándékai, ezért értékesek és hogy hozzá mennek, van célja az életüknek!
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
Bármelyik oktatási módszernek meg van az előnye és a hátránya is. Mindkettő jó lehet, vagy éppen rossz. Attól függ, hogy a szülők és a nevelők milyen beállítottságúak; milyen a személyiségük, adottságaik, elhivatottságuk; van-e belső megértésük arról, hogy milyen jelentősége van a nevelésnek. A szülőkön és nevelőkön múlik inkább, hogy sikeres-e az oktatás. Ha külön vannak, és a szülők, illetve tanárok nem hiteles emberek, az ugyanolyan rossz, mintha együtt lennének hiteltelen emberekkel. Éppen ezért mi nagyon nagy hangsúlyt helyezünk a szülőképzésre.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
A gyermeknevelésben az erőszak sosem jogos. Viszont manapság még azt is erőszaknak nevezik, ha egy szülő a mutató ujjával figyelmeztetőleg jelez, vagy verbálisan meginti a gyereket. Akármilyen fegyelmezésről beszélünk, ha erőszakos indulatból, haragból, bosszúból származik, az helytelen. Azonban lehet fegyelmezni szelíden, bölcsen is, a határokat előre felvázolva és megértetve a beígért következményeket, illetve jutalmakat. És ezt még a gyerekek is meghálálják, mert érzik és szeretik a biztonságot, és a határokat; még akkor is, ha esetenként ez egy fenékre verés. Ezt nem helyes erőszaknak nevezni.
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
A sírás és a hidegvér megőrzése nem egymás ellentéte. Egy férfi sírjon, ha érzései könnyekben törnek fel – én magam is sokszor sírtam már, akár gyász, akár gyermeknevelés során, akár örömömben is. Elfojtani a sírást nem férfias, sírni nem férfiatlan. Viszont ha a hidegvér elvesztésére gondolok, akkor inkább a hisztéria szó jut eszembe. Ez pedig veszélyes és senkihez nem illik, nem csak a férfiakhoz.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Házassági tanácsadóként, coachként és lelkipásztorként is gyakran találkozunk ezzel a kérdéssel. Alapvetően úgy gondolom, hogy a férj elsődleges szerepe a felelősség hordozása, hogy felesége és gyermekei szükségleteit betöltse szellemi, lelki és anyagi területen, hogy biztonságot nyújtson, és védelmet. A feleség elsődleges szerepe pedig, hogy gondoskodjon a környezetéről, és szeretettel, melegséggel töltse be az otthonát, ezzel segítő társként a megfelelő légkört teremtse meg.
A munkamegosztás kérdését rendszerint összekeverik a nemek szerepeivel. A férfi és nő nem két külön életet él a házasságban, hanem egyet. Már nem én vagyok, hanem mi. A két fél egymás kiegészítője, nem kellene versengeni a nemeknek egymással. Sokan nem értik, hogy önmagában az, hogy férfiak vagyunk vagy nők, már egy olyan különbség, ami nem csak szemmel látható. A belsőnk is más, és a nemi szerepünk is. A gondolkodásunk és érzelmi világunk is különbözik egymástól. A házasságban ez a kettő egyesülve egy célt szolgál. A munkamegosztás ennek a célnak van alárendelve. Saját szerepünket igyekszünk betölteni, de segítünk egymásnak, mert közös az ügy.
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Örömmel végzek házimunkát. Ez nem férfiatlan dolog. A férfi nem egy úr, akit ki kell szolgálni, hanem éppen attól hiteles vezető, hogy képes és hajlandó szolgálni. Sokan nem tudják, hogy a hagyományos gondolkodás miből fakad. A Bibliában szereplő házaspárok nem minták, az akkori kultúrából fakadó patriarchális életmódot követik. A Biblia üzenet viszont efölött áll; a Biblia a legmodernebb házassági tanácsadó könyv. Annak lelki üzenetét kell nézni, azt, hogyan kellene élnünk, és ennek eleme a nők tisztelete. Teremtettségemnél fogva én is simán mostam pelenkát, főztem, vagy takarítottam, gyerekeket etettem stb., mivel a szerepem a szükségletek betöltése.
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
Az ember hármas lény. Elsősorban szellemi lény, akinek van pszichéje, és egy fizikai testben él. Ez azt jelenti, hogy életének fő értelme nem a munka és karrier, hanem a spirituális kapcsolat és betöltöttség. Aki ismeri Isten jelenlétét, annak a munkavégzés során megélt stressztől sérült pszichéje tud regenerálódni, érzelmileg kiegyensúlyozott, és fizikailag is egészségesebb általában. A saját életemben komoly kihívásnak tartom, hogy sokszor nem tudok nemet mondani, gyakran sokat vállalok, és nem pihenek meg, nem töltök elég időt Istennel – erre figyelnem kell.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
Hitem szerint a férfi és a nő Isten képmása ezen a földön, hát legyen az minden értelemben: élje meg a szerelem, életadás, és másokért való önfeláldozást szenvedélyesen, azaz nem kényszerből. Ezek ugyanis Isten tulajdonságai, akinek a mintájára lettünk teremtve, és ez tartja életben a házasságot is. Ahogy feleségem szokta mondani: ha már egy életre együtt kell lennünk, akkor csináljuk úgy, hogy jó legyen.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Természetesen nem. Ha valaki őszintén akar válaszolni erre, bizonyára nemmel válaszol. Vannak hibáink, amelyeket nem szeretnénk megismételni. Ha újra kezdeném, három dolgot biztosan másképpen tennék: igyekeznék a szexuális tisztaságomat megőrizni; próbálnék nem lázadni, hanem megértőnek lenni; és mindig bíznék Istenben, még akkor is, ha nem értem az eseményeket, amelyek történnek. Ezek azok a dolgok, amelyek egyes hibás döntésem okozói.
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Hogyne lenne szükség rájuk! Én például a gyerekeim számára igazi Superman vagyok. Ennek részletezése meghaladná ennek az interjúnak a kereteit, de előadásokon, személyes mentorálásokon rengeteg történetet mesélek erről. Általánosságban pedig olyan hősökre van szükség, akik hűségesek, szeretik az igazságot és nem alkusznak meg akkor sem, ha ezért hátrányos helyzetbe kerülnek. Ők azok, akik olyan férfiak és nők, akik hitelesen és hittel élik meg a rájuk szabott szerepeket, a rájuk szabott tettek elől pedig nem futamodnak meg. Olyan házaspárokra van szükség, akik értik, mit jelent az ígéret megtartása, és szeretetükkel bemutatják: van értelme a házasságnak! A legnagyobb hiány egyébként a mai világban a hűség; és nemcsak párkapcsolati, házastársi értelemben – ha ez helyreállna, egész más világban élnénk.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
A gyerekkorom nagyon nehéz volt. Egy időben azzal vigasztaltam magamat, hogy este az ágyban egy folytatásos sztorit meséltem magamnak, melyben olyan ruhám van, ami képessé tesz repülni, nem égeti meg a tűz, és nem süllyedek el a vízben sem. Ha átgondolom, ez megvalósult, hiszen azt tapasztaltam, hogy Isten jósága annak ellenére, hogy félárva voltam, az utcán csavarogtam, alkoholizáltam, szipuztam, mégis apává tett, férfivá faragott, hihetetlen csodákat éltem meg, és hihetetlenül nehéz helyzetekben tartott meg. Valóban kaptam egy olyan „ruhát”, amely ennek az életnek minden nehézsége fölé emel: a hitnek a ruháját, az Istennel való közösség ruháját Jézus Krisztusban.
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Szívesen találkoznék nagy emberekkel; olyanokkal, akik meghatározták a történelmet, és hitelesen éltek. Pál apostol egy nagy kedvencem, vele nagyon szívesen elbeszélgetnék arról, hogy emberként hogyan vívta meg harcait.
Mit jelent önnek az, hogy „szent”?
Az egyik kedvenc szavam. A szentség Isten tulajdonsága. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy Isten valakit elválaszt, elhív, hogy neki éljen. Vagyis valaki nem attól szent, hogy annak nyilvánítják, hanem attól, hogy Isten elhívta. De ez nem egy emberektől távoli élet, sőt. Isten számára azért vagyok elválasztva, elhívva, hogy sok gyümölcsöt teremjek, hogy belsőm csak Őt hordozza, és ebből mások kapjanak áldást.
NÉVJEGY – a 2=1 Házas Misszió vezetője; házassági és gyermeknevelési tanácsadó; lelkipásztor
- Budapesten született 1968. január 14-én.
- Tanulmányait a Pünkösdi Teológiai Főiskolán végezte.
- Legfontosabb munkái: a nemzetközi, több mit 35 éve, 120 országban működő 2=1 Házas Misszió országos, szerbiai és romániai vezetője; házassági és gyermeknevelési tanácsadás; lelkipásztori munka.
- A családalapítás és a gyermeknevelés támogatása, valamint a családvédelem területén kifejtett kiemelkedő szakmai tevékenységük elismeréseként 2016-ban Pro Familis-díjat, 2020-ban Kopp-Skrabski-díjat kaptak feleségével, Etelkával közösen.
Antal-Ferencz Ildikó
Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.
*
Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!
Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.
Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!
