Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Egyszer 17 éves koromban egy dunaparti bulit szerveztünk a barátaimmal. Mindenki valamivel beszállt, én felajánlottam, hogy viszem a pálinkát. Tudtam, hogy apámnak van vagy 50 liter a pincében. El is terveztem a dolgot: szépen leengedek belőle egy litert és a hiányt feltöltöm vízzel. Akkora mennyiségben apám nem fogja észrevenni, gondoltam. A gond csak az volt, hogy klóros csapvízzel töltöttem fel az üvegballont. Másnapra tejfehér lett az egész. Másnap apám elővett, és csak annyit mondott: „Fiam, ha kell pálinka, csak szólj”.
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Szóbeli bölcsességeket nem nagyon mondott. Édesapám gyakorlatias ember, nem túl precíz, de amibe belefog, azt élettel telin oldja meg. Ha ezt életbölcsességként akarom megfogalmazni, akkor úgy foglalnám össze, hogy nem sokat szöszölök a létfenntartó feladataimmal, hogy legyen idő arra, ami lényeges.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne a jövő generációnak?
A jövő generáció számára a legnagyobb kihívás az lesz, hogy kapcsolatban maradjanak a valósággal, annak mesterséges utánzataival szemben. Ezért legyen bátorságuk találkozni önmagukkal szívük csendjében. Ez a valósággal való találkozás első lépése.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
Erről nincs pedagógusi tapasztalatom, de visszatekintve az iskolai éveimre, a középiskolában azt hiszem sokkal összeszedettebbek lettünk volna mi fiúk, ha az órákon nem „kell” a lányokra is figyelni. Ebben az életkorban már nyitott az ember egy-egy tekintéllyel rendelkező mester szavait befogadni. Talán sokkal természetesebb átadni férfi pedagógusként életbölcsességet olyan osztályban, amelyben csak fiúk vannak.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
Igen. Egy bűnözőt nem mindig lehet jó szóval rávenni, hogy hagyja abba a lövöldözést. Egy pszichiátriai beteget nem mindig lehet rávenni, hogy ne ártson magának vagy másoknak. Azonban a gyerekekkel szembeni szülői erőszak szerintem a gyengeség, frusztráltság vagy tehetetlenség jele. Itt nem tartok jogosnak semmiféle erőszakot. Az viszont más, ha a szülő feltételeket és határokat szab, akkor is, ha azok szigorúak.
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Ez attól függ, mit nevezünk nehéz helyzetnek. Egy temetésen nem baj, ha a férfi sír. Akkor sem, ha valakivel együtt érez, amikor az megosztja vele nehéz dolgait. Nálam a hidegvérrel szemben a másik oldalon nem a sírás van, hanem a dühös morgás, kapkodás, vádaskodás. Van, hogy bizonyos megoldhatatlan helyzetekben, amikor véget ér a dühöngés, elérkezik a fájdalom ideje. Ebbe is belefér egy férfinál a sírás. Sokszor a sírás velejárója az Istenhez való közeledésnek, amikor kilátástalan a helyzet.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Ebben én klasszikusan gondolkodom. Bár férfiak közösségében élek, nagyon is látom annak jótékony hatását, ha egy helyiség női szemmel van berendezve, vagy egy program megszervezésénél érvényesülnek női szempontok. Legyen a nőké minden olyan feladat, amely a háttér, az otthonosság megteremtését szolgálja. A férfi legyen az, aki kimegy a világba, küzd, épít, tervez, hogy családjáról gondoskodjon. De azért jó, ha a férfiak ötletei, időnként átmennek női szűrőkön.
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Rendszeresen nem sokat. Időnként takarítok, vagy elrendezem a konyhát. De szívesen dolgozom a kertben is.
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
Egy jó ideje én magam osztom be a munkámat, így könnyen beleesek abba a kísértésbe, hogy sokat dolgozzak. Illetve, hogy a nap végére ne maradjon már semmilyen feladat, amit másnapra kell halasztani. Sokáig az volt a gond, hogy összekevertem a sürgős dolgokat a fontosakkal. A fontosaknak kell megadni a stabil helyet, a sürgős az várhat…
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
Az, hogy testben megjelenítse Krisztus és az egyház egymás iránti odaadását, mindhalálig. És hogy ez az odaadás termékeny legyen, spirituális szinten, és ha Isten megadja, fizikai utódokban is.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Erre nehéz válaszolni. Vannak dolgok, amiket megbántam, és másképpen csinálnám, ha még egyszer ugyanabba a helyzetbe kerülnék. Főleg olyanokra gondolok, amikor fájdalmat okoztam másoknak. De azt is el tudom mondani, hogy éppen az én sajátos tökéletlen életutam volt a közege annak, hogy megismertem Istent és olyan embereket, akik mellém álltak, amikor szükségem volt rá. Nem szeretném újra élni az életemet elölről. Hiszek abban, hogy egyéni sebeim, hibáim magukban hordozzák a reményt, hogy folyamatosan növekedhetek.
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Nagyon is szükség van hősökre. A hős az, aki nem félti az életét, elviseli a csapásokat a kimondott igazságért, a megvetést azért, hogy képviseli a gyengéket vagy megvetetteket. A hős lehet férfi vagy nő, de megmondom őszintén: életemben több női hőst láttam, mint férfit.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Már nagyon korán űrhajós akartam lenni. Kutatni távoli galaxisokat, idegen civilizációkat. Később rájöttem, hogy ez a vágy valójában arra vonatkozik, hogy nem a felszínen akarok élni, hanem a lét mélyebb rétegeit, a valóság ütőerét akarom tapintani és annak a közelében lenni, ami az eredet és a végső cél. Azt hiszem, hogy szerzetesként, papként erre kiváló lehetőségem van.
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Sokszor gondolok arra, hogy szeretnék jelen lenni az ősegyház összejövetelein, amikor az apostolok beszélnek, csodákat tesznek. Szeretném szemlélni azt a hitet, amely bennük megvolt.
Mit jelent önnek az, hogy „szent”?
A szent számomra az, amikor Isten megnyilvánul valahol vagy valakiben. A szent különösen az, amikor megtapasztalhatóvá válik az igazi szeretet.
NÉVJEGY – pálos szerzetes, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke
- Párkányban (Szlovákia) született 1978. február 13-án.
- Tanulmányok: Gimnázium, Párkány (1992-1996); Hittudományi Főiskola, Pécs (1999-2004)
- Nevéhez kapcsolódik a Lelki adoptálás mozgalmának magyarországi elterjedése.
Antal-Ferencz Ildikó
Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.
*
Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!
Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.
Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!
