Röviden a filmről: a legendás kutató a hatalommal vívott tízéves küzdelmét mutatja be, a hatvanas évek derekától a hetvenes évek közepéig. Izgalmas, fordulatokban és érzelmekben gazdag jelenetekben követhetjük nyomon a Béres csepp születésének történetét, a megszállott kutató folyamatos harcát az igazságért, amelyben legerősebb ösztönzője húga betegsége és legerősebb támasza a felesége és barátai.
A film a személyes drámán túl objektív látleletet nyújt a hatvanas-hetvenes évek szocialista Magyarországáról, az akkori rendszer működéséről, a társadalom egészét átható hazugságokról. A készítmény fejlesztése ugyanis titokban zajlik: a kutató, húga betegsége miatt, kénytelen versenyt futni az idővel, emberi szöveteken, majd saját magán letesztelni az akkor még engedély nélküli készítményt. Eközben a regnáló hatalom folyamatosan Béres József teljes ellehetetlenítésére tör: minden eszközt bevetve igyekeznek megtörni a kutató és a cseppek népszerűségét, megakadályozni azok használatát.
Börtönnel fenyegetik, kuruzslás vádjával bírósági eljárást indítanak ellene, de ő mindezek ellenére kiáll felfedezése mellett, és megnyeri a kirakatpert, mert humánus, igazságkereső és természetkedvelő személyisége sokakat az ügy mellé állított – mint például Balczó Andrást, Déry Tibort, Nagy Lászlót, Illyés Gyulát, Örkény Istvánt.
Béres József életét és a szocialista rendszert mi, negyvenes és idősebb korosztály természetesen ismerjük, mégis a moziteremben lélegzetvisszafojtva figyeltük, hogyan küzd meg az elszánt kutató a szocialista rendszerrel, a hatalom összes szintjén ráállított elvtársával, húga pedig a halálos betegséggel.
Csodáltuk Jóska életkedvét, kitartását, egyenességét, humorba csomagolt, de rendkívül éleslátással megfogalmazott odamondásait, mindig őszintén felvállalt gondolatait. Szurkoltunk neki, hogy az egereken, majd a titokban szerzett emberi szöveteken végzett kísérletezéseivel ne bukjon le, vele és feleségével együtt izgultunk, amikor egy éjszaka kipróbálta magán a készítmény.
Dühöngtünk, amikor bilincsben vitték el a rendőrök, és hamis tanúkat szerveztek be ellene. Megkönnyebbülten nevettünk fel, amikor egykori segédje és bizalmasa a beszervezés és saját állása, családja féltése ellenére végül elmondja az igazságot, és még meg is tetézi egy vaskos üzenettel az elvtársak számára.
A húszas-harmincas korosztálynak viszont nagy valószínűséggel ismeretlen a történet, úgy Béres József élete, mint a szocialista rendszer működése, de e gyönyörű képekben és érzelmekben gazdag film révén talán megérintődnek annyira, hogy érdekelni kezdje őket szüleik-nagyszüleik sorsa, múltja, és csodálattal, de legalább tisztelettel tudnak gondolni egy olyan emberre, akit a főszereplő színész, a Béres-hasonmás Gáspár Tibor így jellemez:
„a XX. század utolsó harmadának legnagyobb magyarja”.
A rendező elmondása szerint a filmet több mint hetven magyar moziban fogják játszani itthon és nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat: a volt szocialista országokban, Japánba és Törökországba is bizonyára elviszik. Remélem, a nyugat-európai és tengerentúli országokba is eljut, ahol nemcsak az ott élő magyarok lehetnek büszkék rá, hanem mindenki más is.
Sok Béres Józsefre volna szükség ma is, hiszen a kreatív elméknek, a más utakat járóknak mindig is meg kell(ett) küzdeniük azért, hogy megvalósítsák céljaikat. Hiszen, ahogy Béres József fogalmazott az ellene indított kirakatper során: „Nem az a tragédia, ha meghalunk egy igaz ügyért, hanem az, ha nincs olyan igaz ügy, amiért érdemes lenne meghalni”.
Antal-Ferencz Ildikó
Fotók: Pannonia Entertainment
