1. Meghallgatott mindig, bizalommal fordulhattam hozzá. Ösztönző és fájdalmasan valós, de az életből való válaszokat adott
Egyszer meglopott a volt osztálytársam, a barátom. Szégyelltem, rosszul esett. Apám a kezembe nyomta az ellopott összeget (a zsebpénzem felét), és arra kért, adjam oda a barátomnak, de előtte mondjam el neki, tudok róla, hogy meglopott. Nem értettem, miért kért erre apám, megkérdeztem hát. Azt felelte: „Neki nagyobb szüksége van a pénzre, mint neked. Szegény. Ő nem tehet róla, hogy a szülei nem veszik komolyan a munkájukat. Viszont arról tehet, hogy lopott tőled. Kérhetett is volna. Nem szégyen. Miután odaadtad neki a pénzt, közöld vele, hogy ide csak akkor jöhet fel, ha előtte elbeszélgethetek vele. Nem bántom, csak beszélni akarok.” Így tettem. Más történet, hogy nem bocsátottam meg. A bizalom törékeny dolog. Édesapámnak mind a mai napig elmondhatok bármit, meghallgat, és jó tanácsokat ad. Akkor megosztotta velem azt is, hogy tőle egyszer a volt munkatársa lopott. A raktárjából. Apám jóhiszemű, megbocsátott a kollégájának, és szólt neki, ha szerszámra vagy anyagra van szüksége, akkor szívesen ad, nem kell elvegye. Az ostobán elutasította, a lopást nem ismerte be. Néhány hónap elteltével felmondatták a fickót. Mástól is lopott, kiderült.
2. Nem beszélt a problémáról, hanem amikor tudomást szerzett arról, megoldotta
Például egyszer, amikor anyám szólt, hogy a testvére szigetelni akarja a házát, apám délután készen állva, kollégájával és velem elindult segíteni. Míg én az unokatestvéreimmel voltam, apám és a „fiúk” dolgoztak. Abban, amihez értett, mindig határozottan cselekedett, kért és utasított, amihez nem értett, kérdezett és tette a dolgát.
3. Tisztelettel szerette anyámat
Bár voltak vitáik, de egyre sem emlékszem, amikor megsértette volna anyámat. Inkább csak az igazát akarta bizonyítani. Más volt a módszerük, más volt a megoldásuk, volt, hogy apám döntése bizonyult jónak, volt, hogy anyámé, és volt, hogy tévedtek. Például, amikor apám túlságosan is megbízott a volt szomszédunkban, és megvásárolta a Ladáját.
Nem érzelgősen, hanem tisztelettel szerette anyámat. Arra is emlékszek, hogy mindig jól tudtak együtt dolgozni. Lehetett férfimunka – például a kamránk kialakítása –, vagy női – például a magozott meggybefőtt eltevése.
Szóval, apám többek között ezekért az egyik példaképem. Nem tökéletes, ahogy én sem, vagy ahogyan te sem vagy az, de sok jó példával járt előttem, és ezt köszönöm!
Cs. E. F.
