A társas magány csendje fülsüketítőbb bárminél
Az emberi kapcsolatok csendjei beszédesebbek minden kommunikációnál. A megnyugtató, békével teli csendekben nincs szükség szavakra, mert csak azok tudnak ilyen csendben ülni, akik között mélység van. Az ilyen csendekben értjük leginkább egymást, beleereszkedünk a megnyugvást hozó, biztonságot teremtő közegbe, melyet csendjeink hoztak létre. Nincs szükség mondatok megformálására, mégis úgy érezzük egész idő alatt beszélgettünk, töltekeztünk, egymásban és önmagunkban merítkeztünk, érzékeink figyelmen kívül hagyták a csendet.
