A szeretet koldusai: az önfeláldozók
Egy önfeláldozó személy gyakran saját értékét, megbecsültségét ahhoz köti, mennyire hasznos mások számára. Ha nem segítek, nem vagyok hasznos. És ha nem vagyok hasznos és mindig készenlétben álló, akkor nem fognak szeretni – ez a hiedelem motiválja őket folyton a túlzott szolgálatkészségre és simulékonyságra. Mivel a saját igényeik előtérbe helyezését gyerekként sokszor elutasítás, rosszallás, vagy megtorló viselkedés követte, így a számukra ismerős minta, az önfeláldozás, az áldozatkészség módozataival próbálják meg felnőtt kapcsolataikat bebiztosítani, és így megtapasztalni saját értéküket.
