Amíg él az ember, addig nem temetünk – megjelent Böjte Csaba Füveskönyve
Ez is egy olyan könyv, aminek létrejöttét végigkövethettem: már nyáron is tudtam, hogy Csender Levente miért tartózkodik öt héten át Erdélyben Böjte Csaba mellett és kíséri őt mindenhová…
Kell-e nekünk bakancslista, s ha igen, mikor írjuk össze?
A hétvégén megnéztük ezt a viszonylag réginek számító, de örök témát boncolgató, bármikor aktuális filmet két, minden szempontból nagyon különböző, a kórházban és a halál előtt mégis egyformán esendő idős férfi sorszerű találkozásáról és barátságáról. A kedvesem általában nagyon kritikus a legtöbb filmmel, különösen az amerikaiakkal kapcsolatban, én viszont könnyen lelkesedem, de most mindketten meglepődtünk: neki jobban tetszett, mint gondolta, nekem kevésbé. Arra jutottunk: sem a rendezőnek, sem a két főszereplőnek nem a legjobb filmje, számos dramaturgiai hiba van benne, időnként felszínes, mégis, a remek színészeknek köszönhetően (és különvéleményem, hogy a két mellékszereplőknek is) igen emberi, mély, elgondolkodtató.
Aki lelkileg életképes, az kötődések nélkül sem veszít talajt
Ha a másik felemet keresem, törött darabjaimhoz éppen passzoló embertársamat keresem, aki éppen ott van darabjaira hullva, ahol én, ezért pontosan illeszkedünk. Talán nem vagyok önálló, kiteljesedett személyiség? Kiegészítést keresek? Nem is lennék képes nélküle élni? Ha nem tudok a társam nélkül élni, akkor ő a létfenntartásomhoz nélkülözhetetlen tartozékom lett.
„Nincs reménytelen helyzet, amíg egységben maradunk minden létezés forrásával” – interjú Sajgó Szabolccsal SJ
Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetessel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.
