A párkapcsolatok sosem halnak természetes halált

A kapcsolatok sohasem halnak természetes halált. Megöli őket az ego, az elutasítás és a hozzáállás.” Így tartja a keleti filozófia. Miért és mikor halnak meg kapcsolatok? Nem akkor, amikor kimondjuk, amikor hivatalossá tesszük, sokkal hamarabb. Észrevétlenül, apró léptekben leválunk, elmúlunk egymás életéből…

Ki mint él, úgy ítél

Amíg egy társadalomban többségben vannak, akik képesek különbséget tenni jó és rossz, helyes és helytelen viselkedés között, addig nincs is ezzel nagy probléma. A bajok akkor kezdődnek, amikor az önigazolók hangja már elnyomja a józanul gondolkodókét. Az a társadalom pedig, amelyik elveszíti a megkülönböztető képességét, azaz ugyanolyan értékűnek érzékel bármilyen életvitelt, „mert mindenkinek más az útja”, az már megásta a saját sírját.

Így teremtek apaként biztonságérzetet otthon és követhető példát

Korábbi írásaiban gyakran utalt úgy az apákra mint az – anyákkal közösen való – otthoni biztonság megtestesítőire, akik tanítják, példákat állítva nevelik gyermekeiket az életre; íme néhány lényeges gondolat, amelyet öt pontba szedve részletesebben kifejt erről szerzőnk, Reile Zsolt biztonsági szakértő, férj, apa. Fogadjátok szeretettel idei első írását.

Mi motiválja ma a (nagybetűs) férfiakat?

A kitartás és az akaraterő csak akkor nyer értelmet, amikor egy férfi rálel a belső erejére, és lángra lobbantja azt! Tudja, mi a végső miértje, ami miatt érdemes újra és újra felkelni a padlóról, felállni, győzni, vagy kudarcot vallani, és tanulni belőle, fejlődni, építeni, szövetséget kötni, teremteni, ÉLNI!

Rossz tapasztalat

Néhány éve, amikor még kisebbek voltak a lányaim, az egyik kedvenc szórakozásuk volt, hogy egymásba kapaszkodva dülöngéltek, miközben artikulálatlan hangokat adtak ki. Amikor pedig megkérdeztem, mit csinálnak, azt mondták, részegek. Hm. „És mitől rúgtatok be?” – tettem fel a kérdést. „Hát, attól, hogy sokat ittunk.” Nos, igen, ez így szokott lenni.

Ne csak értsd, amit mond, hanem érezd is, amit ő érez

Miközben meghallgatom, nem a saját, énközpontú, őt földbe döngölő mondandóm dobol a fejemben, hanem felé fordulok, és teljes, odaforduló figyelmet ajándékozok neki. A problémák megtárgyalhatók úgy is, hogy közben a másik érzi, nem veszítettük el rajongásunkat irányában. Még mindig a szerelmünk, a kapcsolatunk áll életünk piramisának legtetején, és ez a beszélgetés most kettőnkért zajlik, mert szeretem őt, és mert fontos nekem.

Ha a gyerek elfogadással találkozik, önmaga szeretetét tanulja

Már gyermekkorban eldől, ki, hogyan lesz alkalmas érzelemdús kapcsolatra. Az első anyai, gondozói érintések a jelzésekre, a sírásokra való reagálása, válaszkészsége mind ott van mélyre szorítva tudattalan emlékeinkben, és a bizalom, az elfogadás szintjein, akarva akaratlan előhívjuk felnőtt kapcsolatainkban.