Ha valaki nem képes jól kifejezni, vagy egyáltalán nem fejezi ki érzéseit, akkor nehéz vele empatizálni
Ahol nincs empátia, támogató együttérzés, értő hallgatás, a másik lelkiállapota iránti érzékenység, ott meg nem értettnek érezzük magunkat, ott lassan bezárkózunk egymás előtt, végül beáll a csend, és a társas magány felé sodródik az egykor eleven, meglepetésekkel teli kapcsolat. Az empátia, az értő figyelem hozza el leginkább az érzelmi biztonságot, amelyre kapcsolatainkban oly sóváran vágyunk. Akire figyelnek, akit végighallgatnak, akinek szempontjait befogadják, az érzi, hogy ő számít, hogy szerethető, alkalmas, törődnek vele, és tudja, hogy a társa megérti, elfogadja, és jöhet bármi, érzelmileg támogatja.
