Puskás, a musical – egy újabb szívet melengető, életre szóló kultúrélmény a Margitszigeten
Szente Vajknak ez a negyedik olyan alkotása (egy rajzfilm- és egy némafilm adaptáció, majd egy saját krimi után), amiről azt kell írnom: alapvetően nem érdekel a téma, az előadás műfaja sem tartozik a kedvenceim közé, mégis olyan szinten megragadott (mind a négy előadás), hogy nehéz nem szuperlatívuszokban áradoznom róluk – már az elsőről is, de különösen a legutóbbiról. Gondoltam, ha már úgysem volt időm azonnal megírni élményeimet, mire majd végre géphez jutok, addig legalább lelohad a lelkesedésem, és sikerül egy objektívebb beszámolót összehoznom, de „sajnos” ez napokkal később sincs így: ahogy elkezdek gépelni, újra rám tör az az euforikus érzés, amit a Margitszigeti Szabadtéri Színpad gyönyörű nézőterén egy szép és kellemesen meleg (de még éppen nem kánikulai) este közel négy órán átéltem, a ’40-’50-es éveket már testközelből megélt, majd Amerikába disszidált, végül hazatért szomszédnénivel együtt. Ugye senki se tippelne arra, hogy egy fociról szóló musicalről van szó?
