Észrevétlen kapcsolatgyilkosok
A tudományos magyarázatokon túl, és a szerelemhormon szervezetből való kiürülésével fenntartható a kezdeti lángolás? Vagy ez is valami olyasmi, amibe már lusták, és túlságosan elfoglaltak vagyunk időt, energiát és figyelmet invesztálni? Manapság nem igazán szeretünk megizzadni semmiért. Ahol unatkozunk, ahol dolgozni, küzdeni, változtatni, teperni, teremteni kellene, kreatívnak lenni, onnan előbb-utóbb menekülünk, van úgyis másik, percek alatt elérhető opció, inkább arra szavazunk. De eszünk ágában sincs kidobni a régi, „földön vergődő, friss oxigénért, vérátömlesztésért kiabáló” egykori kapcsolatot, azt is megtartjuk látszatként, „kirakatkötelékként”, pedig már régen nem az, aminek lennie kellene.
