Nagyapám, a példakép

„Mindent az édesapámnak köszönhetek. Szigorú nevelést kaptam tőle, de embert is faragott belőlem. És bár nem mondta, de végig tudtam, hogy nagyon szeret.” Se szeri se száma azoknak a nagyformátumú embereknek, akik életük vége felé járva, mintegy összegzésképpen, így emlékeztek meg az édesapjukról. Akiknek van lehetőségük végigtekinteni az életükön, azt mondják, ahogy múltak az évek, úgy értették meg egyre jobban, és úgy kerültek egyre közelebb az édesapjukhoz.

Ez a tévhit bűntudatot kelt a férfiakban

Korábban már beszéltünk arról, miért különleges a férfiak felelőssége, mennyire fontos az apai jelenlét, az értékes férfiminta a családban. Most arról lesz szó, miért kezdtek el hiányozni otthonról az apák – ennek kapcsán pedig egy tévhitre is rávilágít Bedő Imre Férfiak Klubja-alapító.

Agyban dől el

Aki folyamatosan és tudatosan kizárja az érzelmeket az intim együttlétekből, annak az agya egy idő után alkalmazkodik ahhoz, hogy ez a norma, és szerkezeti változások lépnek fel benne.

Szeressünk egymásba újra és újra!

A vágy kiszámíthatatlan és zabolátlan, nem ismeri a megszokásokat, a komfortot, az ismétléseket, a monotóniát. A vágy legnagyobb ellensége éppen az, amire egy tartós kapcsolatban annyira vágyunk: a stabilitás.