Nagyapám, a példakép
„Mindent az édesapámnak köszönhetek. Szigorú nevelést kaptam tőle, de embert is faragott belőlem. És bár nem mondta, de végig tudtam, hogy nagyon szeret.” Se szeri se száma azoknak a nagyformátumú embereknek, akik életük vége felé járva, mintegy összegzésképpen, így emlékeztek meg az édesapjukról. Akiknek van lehetőségük végigtekinteni az életükön, azt mondják, ahogy múltak az évek, úgy értették meg egyre jobban, és úgy kerültek egyre közelebb az édesapjukhoz.
Mit tudnak jobban az apák?
Édesapám nem dicsekszik vele, de nem is rejti véka alá, hogy soha az életben nem tett még tisztába gyereket és valószínűleg most már nem is fog. Vele szemben én igazi 21. századi apuka vagyok, aki annyi szaros feneket töröltem kakis pelenkát cseréltem már ki, hogy… – valójában fogalmam sincs, hogy mennyit, még nagyságrendileg sem. Legyen elég, hogy rengeteget, talán túl sokat is.
