Köszönjük regisztrációját, részvétele megtisztelő, szeretettel várjuk!
A Gálaesttel kapcsolatos további információkról hamarosan e-mailben is értesítjük.
Ez a zseniális mesefilm megkönnyíti, hogy az olyan nehéz és kényes témákról, mint a halál és a családi titkok, hitelesen beszéljünk a legkisebbekkel is – nézd meg a Cocót, bátran ajánljuk!
Néhány évvel ezelőtt láttuk először a 2017-ben bemutatott, két Oscar-díjat nyert Coco című animációs filmet, és családi sikerét mi sem igazolja jobban, hogy amikor nemrég rákérdeztem a gyerekeknél, megnézzük-e újra, mindenki lelkesen bólogatott. Pedig a halottak napi magyar kultúrától távol álló történetről van szó, mi pedig egy olyan család vagyunk, akik „világítani” mennek a temetőbe, és nem szoktak például maskarába öltözve Halloween partikra járni – sem a felnőttek, sem pedig a gyerekek. A kislányunk egyszer ugyan eljutott ilyenre és örült az ott kapott sok csokinak, de még ő is érezte: ez nem az ő bulija. Miért lett mégis ennyire népszerű Coco nálunk? Biztos vagyok benne, hogy újra meg fogjuk nézni.
Ha valaki nem képes jól kifejezni, vagy egyáltalán nem fejezi ki érzéseit, akkor nehéz vele empatizálni
Ahol nincs empátia, támogató együttérzés, értő hallgatás, a másik lelkiállapota iránti érzékenység, ott meg nem értettnek érezzük magunkat, ott lassan bezárkózunk egymás előtt, végül beáll a csend, és a társas magány felé sodródik az egykor eleven, meglepetésekkel teli kapcsolat. Az empátia, az értő figyelem hozza el leginkább az érzelmi biztonságot, amelyre kapcsolatainkban oly sóváran vágyunk. Akire figyelnek, akit végighallgatnak, akinek szempontjait befogadják, az érzi, hogy ő számít, hogy szerethető, alkalmas, törődnek vele, és tudja, hogy a társa megérti, elfogadja, és jöhet bármi, érzelmileg támogatja.
A nyolc fiam eleve úgy szocializálódott, mint egy kaszárnyában – interjú Gável Gellérttel
Gável Gellérttel, az Eucharist Zenekar frontemberével és zenei rendezőjével, az országos keresztény könnyűzenei képzés szakmai vezetőjével beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.
Az érintés valójában a férfiak szeretetnyelve! Miért? – Bedő Imre a Ridikül meglepetés férfivendége
Az érintés a szeretetnyelvem – vallja Bedő Imre, közösségünk, a Férfiak Klubja alapítója, bestsellerek írója, aki nemrég a Ridikül meglepetésvendége volt. Elmondta, hogy régebben a harcosok között is jelentőséggel bírt az érintés – egy bátorító vállbeveregetés, ölelés –, a férfiak között egy kézfogás üzenetet hordozott, azonban mindennek a lényege kezd kiüresedni. Miért férfias az érintés, miben rejlik az ereje, mit közvetít férfi és nő, férfi és férfi, illetve apa és gyermeke között? Többek között ezekre adott Bedő Imre ezúttal személyes válaszokat, valamint tőle megszokott módon férfias megközelítésből, kultúránkra alapozva világította meg ennek a gesztusnak a különböző aspektusait. Jó beszélgetés volt Feller Adrienne aromaterapeutával, szépségterapeuta-mesterrel, Nagy Anna, jógaoktatóval, Almási Krisztina művészet-, mozgás- és táncterapeutával, mentálhigiénés szakemberrel és a Ridikül műsorvetőjével, Dióssy Klárival.
Forradalom a föld alatt – megnéztük a nemzetközi Emmy-díjra jelölt Trezor című filmet
Október 22-én este lehetőségünk volt megnézni (egy kódot kaptunk a New York-i Magyar Kulturális Központtól az ingyenes megtekintéshez) a Trezor című, 2018-ban bemutatott tévéfilmet, amelyet Bergendy Péter rendezett Köbli Norbert forgatókönyvéből. A 85 perces film pár nappal az 1956-os szabadságharc bukása után játszódik, cselekményét megtörtént események ihlették. A történelmi thrillernek talán kissé túlzással titulált, de kétségkívül izgalmas és fordulatokban gazdag filmet elsőként a Duna TV vetítette 2018. november 4-én. Különlegessége, hogy tankok, barikádok és Molotov-koktélok nélkül, mégis hitelesen mutatja be az ’56-os események zűrzavaros időszakának egyik érdekes részletét.
„Apánk belénk verte a minőséget” – Auguszt Elek dédunokái, Olga és József a Budai Polgári Szalonban
A Budai Polgári Szalon legutóbbi vendégei az Auguszt család negyedik generációjának tagjai, Olga és József voltak. A család velem egykorú tagjainak nagy részét személyesen is ismerem, az ő szüleiket viszont ezidáig kevésbé. Így kíváncsian vártam az alkalmat, hogy Auguszt Elek dédunokáit is jobban megismerjem, és meghallgassak jó pár anekdotikus történetet a megpróbáltatásokban és sikerekben gazdag cukrászdinasztiáról.
Egy krónikus konfliktuskerülő mellett nagyon könnyű megélni a társas magányt
Egy krónikus konfliktuskerülő mellett nagyon könnyű megélni az elszigeteltséget, a társas magányt. Nem húz határokat, nem mond nemet, de igent sem, ezért sokszor gondolatolvasásra kényszerít, ami ha sikertelen, akkor azt passzivitással, goromba beszólásokkal, vagy újabb elkerüléssel büntet. A konfliktuskerülés mindkét fél számára hátráltató és fájón frusztráló. Ott egy idő után megszűnik az intimitás és egyre távolabb kerülünk egymástól. A folyamatos legyőzöttség, érzése miatti elfojtott feszültség egyre csak gyűlik az elkerülő félben, míg végül az elviselhetetlenségig fokozódik, és indokolatlan intenzitással robban, egy egészen bagatellnek tűnő, véletlenszerű szituációban.
A színészi pálya megajándékoz, ha akarod, ha nem. Kérdés, hogy mihez kezdj vele – interjú Koltai Róberttel
Koltai Róbert Jászai Mari-díjas magyar színművésszel, filmrendezővel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.
Konferencia a szenvedélybeteg családban felnövő, úgynevezett elfeledett gyermekekért
Negyedik alkalommal rendeztek konferenciát a szenvedélybeteg családokban felnövő, úgynevezett elfeledett gyermekekért. Én csak pár hónapja ismerem a Fogadót és annak vezetőjét, Frankó Andrást, de már több kiadványukról írtam, például itt […]
