2024
2023
2021
2020
2017
Osszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!
Nézze meg példaképeinket a többi kategóriában is!
Kovács Norbert, ismertebb nevén „Cimbi”, néptáncos, koreográfus, a magyar népi kultúra egyik kiemelkedő alakja, aki öt gyermek édesapjaként és a közösség elismert tagjaként példát mutat az apaságról és az értékek átadásáról. Kiscsőszön él feleségével és gyermekeivel, ahol a mindennapjait áthatja a hagyományok tisztelete és a közösségépítés. Cimbi a táncházmozgalom aktív szervezője és a „Cimbi Pajta” közösségi tér megalapítója, vezetője, ahol otthonra lel minden Kárpát-medencéből odasereglő közösség és közösségi vezető. Itt a fiatalok és a családok is megtalálják helyüket, tanulják és élik a magyar népi kultúrát, és erős, megtartó közösségé kovácsolódnak. Gyermekeit szeretettel, hitben és tudatosan neveli, lehetőséget adva számukra, hogy szabadon válasszák meg életútjukat. Nemcsak saját családjában példaértékű, de számos más családnak mutatja meg a generációkon átívelő, ma is követhető utat amelynek gerincét a család adja.
Pusztai Tamás 53 éves salgótarjáni rendőr, öt gyermek édesapja, tíz unoka nagypapája, aki a hivatását és családi szerepét egyaránt fáradhatatlanul végzi. Kiemelt főnyomozóként hosszú évek óta dolgozik a rendőrség kötelékében, miközben saját vállalkozását is sikeresen vezeti több mint 20 éve. Tamás a családi élet központi figurája, aki mindenben részt vett, a gyermekeik születésétől kezdve a nevelésen át, egészen a mindennapi teendőkig. Mindig aktív szerepet vállalt a család mindennapjaiban és életének minden szegletében példát mutat családi összetartásból és szeretetből. Legfőbb vágya, hogy a következő generáció is hasonló értékeket követ majd, s unokái számának gyarapodásából úgy tűnik, hogy a hosszú évek alatt elvetett magok már el is kezdtek kihajtani.
Dr. Sirák Péter 74 éves orgonaművész és a diósdi Szent Anna Szeretetotthon intézményvezetője, akit négy felnőtt gyermeke jelölt. Egész életében a zene, a művészet, az oktatás és a gondoskodás jelentették hivatását. Sok évtizedes egyházzenei szolgálatáért Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetéssel jutalmazták, ám a fáradhatatlan munka mellett apaként is megkérdőjelezhetetlenül állt helyt. Szilárd alapokat, valódi érzelmi biztonságot biztosított gyermekeinek és szűkszavúsága mellett a tettei mindig világosan üzenik, hogy az élet a családban, szeretetben teljes. Kitartása és elhivatottsága valódi iránymutatást adott közelebbi és tágabb környezetének. Szakemberként és apaként egyaránt példakép, akinek csendes, ám következetes szolgálata különösen értékes a mai világban. Elvitathatatlan szakmai eredményei mellett vallja, hogy élete legfontosabb sikere édesapának lenni.
Jakab Zsolt, 55 éves, öt gyermekes édesapa, mindeddig öt unoka nagypapája, a Kalap Jakab együttes zeneszerzője, szövegírója. Korán mindössze 20 évesen alapított családot, feleségével 35 éve házasok, s számára már a kezdetektől fogva zenei karrierjénél sokkal előrébb való volt gyermekei biztos hátterének, bázisának megteremtése nemcsak anyagi, hanem lelki értelemben is. Ezért kimagasló zenei érdeklődése, tehetsége és induló zenei karrierje ellenére civil foglalkozásában teljesedett ki.
Bár a zenélés, dalírás a kezdetektől része életének – dalait eleinte csak saját gyermekei számára írta – 2017-ben már nagypapaként indult el karrierje a Kalap Jakab gyermekeknek szóló zenés produkciójával. Számára ez a valódi kiteljesedés, gyereknek zenélni, játszani. Vallja, hogy számukra hitelesnek kell lenni, mivel ők nagyon őszinte és nyitott közönség és, hogy a gyerekeknek időre, szülőre, szeretetre van szüksége. Sokszor tapasztalja előadásai során, hogy a gyermekek, mintegy apa-nagyapa figurát látva benne egy hiányzó mintát is igyekeznek megtapasztalni, ezért ezt a szerepet különös gonddal és érzékenységgel közelíti meg. Évente 150-200 előadása van, melynek során gyerekek százait érinti meg. Ha kell olyan ügyeket vállal, ahol konkrétan 100 óvodában 100 fát ültet el Bálint gazda 100. születésnapja alkalmából, hogy a gyerekeknek értékteremtő mintát mutasson.
Apaként való helytállásának legfőbb bizonyítéka, hogy gyermekeik, akik kiteljesedését, kibontakozását a kezdetektől fogva elsődlegesnek tartották mára már saját útjukon haladnak szüleik áldozatos gondoskodása nyomán. Ám mégis mi lehet nagyobb elismerés annál, hogy legnagyobb gyermekük Levente, aki már maga is 3 gyermekes édesapa és többi gyermeke is mára édesapjával együtt lép fel nap, mint nap elkápráztatva az ifjú közönséget értékközvetítő zenei produkcióikkal.
Magyar László, 64 éves négygyermekes édesapa életútja példaértékű elkötelezettségről és emberi méltóságról tanúskodik. Kilencedik gyermekként született Székesfehérváron, és édesapja korai elvesztése után, édesanyja gondoskodó szeretettel, egyedül nevelte fel a nagycsaládot. Az osztozás és a feltétlen szeretet, melyet a családban megtapasztalt, meghatározó hatással voltak László személyiségére. Villamosipari szakon üzemmérnökként végzett, majd a Videotonban és egy kis cégnél dolgozott, ám életében mindig is jelen volt az aktív önkéntes segítségnyújtás, különösen a rászorulók és az idős emberek támogatása.
2005-ben életében fordulópont következett, eredeti munkáját felcserélte a szociális területre. Érezte, hogy szeretetét, idejét és energiáját az emberek, különösen a társadalom perifériájára szorultak támogatására kívánja fordítani. Ezt az elkötelezettségét hitelesítette másoddiplomával szociális munkás szakon és szociális szakvizsgával.
2006-ban egy heti rendszerességgel működő klubot szervezett fogyatékkal élő fiataloknak, majd 2010-ben a vezetésével nyitotta meg kapuit a Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye. Itt halmozottan sérült embereknek nyújtanak nappali ellátást, 2014-től pedig már támogatott lakhatást is.
László intézményvezető, egyházközségi karitászvezető, aki elkötelezett a fogyatékkal élők életminőségének jobbításában. Cselekvő, keresztény felebaráti szeretettel és felelősségvállalással végzi munkáját, biztosítva ezzel a Szent Kristóf Ház színvonalas működését. Nem utolsó sorban pedig apaságát élethivatásként éli miközben hasonló vagy még nagyobb nehézségben lévő – szintén fogyatékkal élő gyermeket nevelő – sorstárs apáknak, szülőtársaknak is vigaszt, megoldást, lehetőséget teremt és segítséget nyújt a szereteten nyugvó családi légkör átadásában, intézményesített megteremtésében.
S bár tevékenységét már elismerték Pro Caritate díjjal, a legnagyobb elismerés számára apaként, példaképként mégiscsak az, hogy felnőtt gyermekei nagyra becsülik értékteremtő munkáját, olyannyira, hogy egyik fia nyomdokaiba lépett, s már közösen dolgoznak e misszió sikeréért.
Varga István Attila 55 éves székesfehérvári vállalkozó, feleségével 31 éve élnek boldog házasságban, 2 felnőtt fiuk van. Apa példaképnek saját fia jelöli, aki olyan követendő apa példának látja édesapját, aki bár a biztonságos háttér megteremtése érdekében keményen dolgozik a családi vállalkozásban, azonban mindig tudatosan, aktívan jelen volt fiai életében minőségi időt töltve velük.
Fiai példája segítségével megtapasztalhatták, hogy milyen úgy felnevelkedni, hogy édesapjuk nemcsak anyjuk felé fordult szeretettel és megbecsüléssel, hanem édesanyjáról és nagymamájáról is ilyen odaadóan gondoskodott meghálálva a korábbi törődést és az otthonról hozottakat.
A vállalkozás vezetésébe is bepillantást nyerhettek, tőle megtanulták, hogy becsülettel, tisztességgel és lelkiismeretesen kell dolgozni, hogy elégedettek legyenek az ügyfelek. Ezen munka eredményeként teremtette meg fiai számára a feltételeket minőségi oktatásra, szellemi, lelki fejlődésre és sportra, ebben is példát mutatva a családfői szerep mibenlétéről.
Személyiségéből és családi neveltetéséből fakadóan ideális apa példakép, egy olyan férfi, aki országhatárokon és évtizedeken átívelően tesz a családok és a köz javára. Rendszeresen tart előadásokat a tudatosságról, az öt szeretetnyelvről, a megbocsájtás és bocsánatkérés mikéntjéről tágabb környezetét is táplálva ezzel. Civil szerepvállalásai, melyekről szerényen kevés szót ejt, között szerepel a Perpetum Nemzetközi Speciális Kutató – Mentők Alapítvány megalapítása, vagy a Széchenyi Díj a Közügyekért társalapítása is. Korábban a Magyar Vöröskereszt Fejér megyei elnökeként önkéntesek segítségével több száz rászoruló beteget és családot segített. Megszervezte az Egészséges Vállalkozók Napja rendezvényt a test-lélek-szellem hármasságának jegyében, 2006-tól pedig 10 alkalommal a Fejér Megyei Príma Díjátadókat, 100 kimagasló alkotó munkájának elismerésére. Széleskörű munkássága elismeréseként Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet kap 2009-ben.
Társadalmi vállalásait töretlenül végzi, szűkebb és tágabb közösségeket szolgáló munkáival jelentősen hozzájárult a köztudat pozitív befolyásolásához. Ám számára is az a legnagyobb elismerés, hogy fiai mindketten az ő értékrendjét követve sikeresek saját vállalkozási területükön.
54 éves építész, két ma már felnőtt gyermek édesapja, aki már nagyon fiatalon, 24 éves korában elköteleződött és családot alapított. Már húszas évei elején céltudatos volt: ám nemcsak a munkájával kapcsolatban voltak tervei, ő családot, gyermekeket szeretett volna, és mindig azt nézte, hogy épp akkor aznap, mit tegyen, hogy a céljai felé haladjon. A későbbiekben sem csak a karrierjére koncentrált – bár szépen haladt a ranglétrán is számára fontos volt, hogy sok időt töltsön gyermekeivel. Sokat foglalkozott és játszott velük, de mindeközben a munkába is bevonta őket, hiszen vallja, hogy „meg kell tanítani a gyerekeket a munkára, mert az élet nem csak játékból áll”. Ő az az ember, akinek elvei vannak, és azokhoz ragaszkodik, ezáltal válik példaértékű személyiséggé a környezetében, a gyermekei szemében, s e tulajdonsága miatt vált jó vezetővé munkájában is. Gyermekei számára is egyfajta tévedhetetlen iránytűként szolgáltak az egyértelmű elvárások, amelyek végső soron könnyen követhető iránymutatásként szolgáltak az élet útvesztőjében. A felnőttkor küszöbén bámily’ nehéz is ez egy szülőnek, önállósodásra nevelte gyermekeit az által, hogy mindketten 1-1 évet töltöttek külföldön tanulással. És mi is lehet számára az igazi visszaigazolás, hogy jó apa volt, jó példát adott át? Valójában nem a díj, hanem az, hogy mára már mindkét felnőtt gyermeke a mintáját követve fiatalon, a húszas éveik elején saját családot alapított.
Egyike azoknak, akik valóban, szinte gyermekkoruk óta tesznek, sőt mindent feláldoznak a családjukért és másokért. Egyetlen fiúgyermekként született nővére és három húga mellett. Édesapjukat, aki számára a bástya, a példakép volt egy üzemi baleset következtében 13 éves korában veszítették el. Felismerte, hogy a tragédia következtében édesanyja képtelen tovább összetartani a családot és gyakorlatilag ő vette át a családfő szerepét. 14 évesen már dolgozni kezdett és mindent megtett, hogy húgait a körülmények ellenére megóvja. Bár minden igyekezete ellenére húgai nevelőszülőkhöz kerültek ezután is figyelemmel kísérte, támogatta, és erőn felül segítette őket. Mára diplomás, boldog családanyák, akik számára ő volt a biztos pont, a megingathatatlan bástya, aki óvta, védelmezte őket.
A korai felelősségvállalás és kényszer-családfői szerep ellenére már 17 évesen megtalálta élete párját, akit 22 évesen feleségül is vett. Egy lányuk született és bár nagyon szeretett volna egy kisfiút az élet úgy hozta, hogy több gyermeket nem vállalhattak.
15 évig állt a köz szolgálatában Székkutason, ahol mindig azon igyekezett, hogy segítse az embereket. Munkatársaival együtt próbálta megkönnyíteni a nehéz szociális helyzetben lévők életét. Azonban felesége alig 42 évesen stroke-ot kapott, melynek következtében mozgásában nem, azonban szellemileg sérült, s ellátása, felügyelete teljes embert kíván napi 24 órában. Ő állt megint szolgálatba, felnőtt lányát nem engedte, hogy feláldozza az életét, hiszen szerinte neki saját családjára, gyermekére kell az energiáit fordítania. 10 éve ápolja otthon feleségét, mert vallja és éli, hogy bár régen volt 1989, de ő ott és akkor komolyan gondolta házassági fogadalmának azt a részét: „Sem boldog, sem boldogtalan állapotában őt el nem hagyom. Vele tűrök, vele szenvedek…”
49 éves, gépészmérnök, 3 gyermek édesapja. Feleségével 26 éve élnek boldog házasságban. Bár nagyon fiatalon alapított családot gyermekei olyan családban nevelkedhettek fel, ahol a családfő mintaértékű házasságban él, az anyával, szeretik, megbecsülik és tisztelik egymást. Közös erővel, egy csapatként küzdenek azért minden egyes nap, hogy megadjanak gyermekeiknek mindent amire szükségük van. Mindenben összetartanak, bármit is sodor eléjük az élet, ők azt mindig közösen, egy csapatként oldják meg. Ezt a mintát adta át Vass András gyermekeinek, s bár már ez is „éppen elég” lenne a mai világban, ő ennél többet szeretett volna adni tágabb környezetének.
Keresett egy olyan területet, ahol ebben az értékrendben egyre több és több gyermek is megmártózhat: energiáját, idejét a gödöllői cserkészet támogatására áldozta és áldozza a mai napig. 2020-ban fejébe vette, hogy a több, mint 440 fős gödöllői cserkészeknek cserkészotthont szerez. Erőt, fáradtságot és idejét nem kímélve megszerezte a csapatnak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől a gödöllői Bezsilla-villát. A felújítási munkálatokat 2021 tavaszán kezdték el az irányítása alatt. Időt, saját forrásokat nem kímélve glettelt, festett, villanyt szerelt, szennyvíz szivattyút üzemelt be, ő lett a felújítás központi motorja. Ezen felül pedig szervezi a felújításhoz folyamatosan szükséges pénzügyi támogatásokat, s a mai napig is gyermekeként gondozza a mára már otthonosan belakott cserkészotthont.
Mindezek mellett azonban nincs is nagyobb elismerés egy édesapának, mikor saját, felnőtt gyermeke jelöli a díjra és írja: „az életével megmutatta, megmutatja nekünk, hogyan viselkedjünk férfiként, férjként és apaként …”
A 49 éves programozó nyolcgyermekes családapa, négy fia és négy lánya van 18 évestől egészen a nemrég születettig. A nagycsaládos mindennapokat derűvel és türelemmel éli meg, nem csak elviseli ezt az életformát, nem emberfeletti kihívásként éli meg, (bár sokszor ez még logisztikailag sem egyszerű), hanem igazán jól is érzi magát benne. Feleségének már több mint két évtizede minden szempontból biztonságot nyújtó, támogató társa, aki a gyermekek mellett még tudományos munkáját is végzi. Azt mondják róla, hogy ő az az ember, aki bár nem tűnik ki a tömegből, szerényen és csendesen teszi a dolgát, ám cselekvő jelenléte mindig megbízhatóan érezhető a háttérben. A gyerekekkel igyekszik külön-külön is minőségi időt tölteni, emellett tagja a helyi férfikörnek, a templomi énekkarnak és igyekszik rendszeresen sportolni is. Felesége szerint a családi rendszerben „férfiként egyértelműen az erőt és a hátteret képviseli”.
A bajai származású 40 éves, 2 gyermekes édesapa szembetegsége következményeként tizenéves korában vesztette el látását. A szinte felfoghatatlan mélypontról sikeresen feláll: elfogadja új élethelyzetét és előbb gyógymasszőr, később pedig szociális munkás, majd rehabilitációs tanár végzettségeket szerez. A későbbiekben pedig maga is támogatóvá válik – a látássérült embereket segítő munkájáért 2015-ben Gergely Alexandra díjjal jutalmazzák. Nemcsak sorstársaiért dolgozik, hanem rendszeresen tart fiataloknak iskolai felvilágosító előadásokat a fogyatékkal élők helyzetéről, életéről. Eleinte tart a családalapítástól, nem szeretné vállalni annak kockázatát, hogy születendő gyermekei egy esetleges genetikailag örökölhető betegség miatt hozzá hasonló traumás helyzetet éljenek át. Később – a megfelelő társra lelve – átformálódik benne a gyermekvállalással kapcsolatos félelem és mára már két gyermek boldog édesapja. Nem pusztán a szavak szintjén, hanem a mindennapos feladatokban is kiveszi a részét a család ellátásában, példát mutatva és reményt adva ezzel sok sorstársának is.
54 éves borász, 4 felnőtt gyermek édesapja. Bár a legtöbben „híres borászként” ismerik, a díjra egy apa-társa jelölte, aki ebben a szerepében is követendő példának tartja. 25 éves koráig OB1-es vízilabdázó volt, ám a sportkarrier után érdeklődése és élete a borászat felé fordult. 2002-ben megalapította a St. Andrea Szőlőbirtokot, melyet hűsége és tisztelete jeléül feleségéről nevezett el. A borászatban elért eredményei és az általa képviselt magas minőség és színvonal mára közismert, ám az apasághoz való hozzáállása eleddig rejtve maradt a szélesebb publikum előtt. Az Apaság lényegéről így nyilatkozik: „Egy apának az a dolga, hogy példakép legyen a gyermekei számára!”. Ő nemcsak vallja, hanem meg is valósítja ezt a mindennapokban: legidősebb fiával Györggyel már évek óta együtt dolgoznak a borászatban, a 27 éves Bálint a vízilabdában, a 18 éves Ákos pedig mind a vízilabda, mind pedig a borászat területén is követni látszik az édesapa kiemelkedő példáját. Lányuk Anna andragógiából vizsgázott és édesanyját követi a rendezvényszervezés területén.
„Megadni nekik, amit én nem kaptam meg.”
60 éves, 4 gyermek apukája. Gyermekei 60. születésnapja alkalmából óriásplakátot készítettek neki, „Isten éltesse a világ legjobb apukáját!” felirattal. Természetesnek mondható, hogy a gyermekek szeretik szüleiket, édesapjukat. Az ő történetükhöz az is hozzá tartozik, hogy Tibor 4 gyermeke közül 3 nem a vér szerinti gyermeke, de mindannyiukat mégis olyan odaadással, szeretettel nevelte az első naptól kezdve, hogy ezt soha senki nem mondaná meg. Tette mindezt úgy, hogy az otthonról hozott mintája teljesen ellentétes volt ezzel: édesanyja halála után apja újranősült, és három édestestvére mellé született még öt féltestvére, akiket a szülők alkoholizmusa miatt gyakorlatilag ő nevelt fel. Nyolcadikos korában már dolgozott, mellette végezte az iskolát. A kis csobánkai közösség lassan fogadta el, de látva a sok-sok munkát, azt, hogy mekkora szeretettel foglalkozik a gyerekekkel, hogy sok munkával szépen lassan haladnak előre az életben, hogy milyen szeretetteljes közeget biztosít mind a négy gyermekének, mindenki számára egyértelművé vált, hogy Tibor milyen jó ember. Történetét hallgatva nem is lepődünk meg gyermekei óriásplakátra írt üzenetén: „Ha újra születnénk, akkor is Téged választanánk!”
60 éves, édesapa, négyszeres nagyapa. Bár nevelőotthonban nőtt fel, és nem volt apa mintája, 2 lányát példamutató odaadással és szeretettel nevelte, kísérte útjukat. Ott volt mindig számukra és személyiségével, lazaságával és közvetlenségével különlegessé tette gyermekkorukat. Megtanította őket a munka tiszteletére, arra, hogy értékeljék a pénzt, szeressék az életet, merjenek lazák és bolondosak lenni. Kirándultak együtt, úszni tanította őket, ott volt, ha féltek és megvédte őket, ha bántották, megtanította őket, hogyan kell a háziállatokkal bánni. Közben pedig barátként is számíthattak rá, bár egy nézéssel is tudta őket fegyelmezni. Emellett még házias is, a lányok tőle tanultak sütni, a házimunkából is kiveszi a részét. Most már négy unokájával foglalkozik hasonlóan. Ha kell, vezetni tanít, motorozni, de a kézilabda szeretetét is átadja unokáinak; megtanítja nekik a különleges mozdulatokat, taktikákat. Büszkén ott van minden fontos pillanatban az életükben.
61 éves, villamosmérnök. Feleségével együtt 7 gyermeket neveltek fel, sok áldozatot hozva a családjuk megélhetéséért. Nyugodtsága, rendkívüli munkabírása és humora mellett minden szavával adott valamit, amiből tanulni lehet. Fiai számára az erő megtestesítője, nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is. Élete nehézségei folyamán képviselt higgadtsága, erős hite a mai napig kíséri gyermekeit példaként. Gyermekeiket maximális odafigyeléssel nevelték, mindig meghallgatva őket. Feleségét, akivel 38-adik éve házasok, odaadó tisztelettel szereti. Bölcs humorával a legnehezebb helyzeteket is képes meglágyítani, kisugárzása megmelengeti az őt körülvevő családtagok, köztük az egyre gyarapodó számú unokák szívét is. Türelem, higgadtság, odafigyelés, példamutatás, kitartás és hűség, segítőkészség, humor, sárm és hit – foglalja össze egyik fia édesapjától útravalóul kapott értékeit.
44 éves, két gyermek édesapja. Veronika lánya koraszülöttként jött a világra, mozgáskorlátozott és autista. Sok esetben az apák ilyenkor a trauma hatására nem tartanak ki az anya és sérült gyermek mellett. László azonban nemcsak a család és lánya mellett van, hanem a versenyszférában dolgozik, naponta 2 órát ingázik a munkahelye és otthona között. Emellett tevékenyen részt vesz gyermekei nevelésében és mindent megtesz annak érdekében, hogy Veronika lánya minden életszakaszához és minden felmerülő problémájához újra meg újra alkalmazkodva lánya a lehető legteljesebb tagja legyen a családnak és a tágabb közösségnek, és közben a megfelelő kezelésekben is részesülhessen. Barátaival alapítványt hozott létre, sporteseményeket szerveznek lánya kezeléséért. Kezdetben a stressz levezetéseként kezdett futni, eleinte egyedül, majd egyre többször Veronikát is elvitte ezekre az alkalmakra, mintegy minőségi apa-időt tölteni lányával, kettesben. Mára már rendszeresen együtt indulnak utcai futó- és triatlonversenyeken, ami rengeteg hasonló problémával küzdő apa példaképévé tette őt. A figyelemfelhíváson kívül a futás közös élmény számukra, mely során mindketten nagyon sokat kapnak. Tavaly Athénban együtt futották le a Maratont speciális futókocsi segítségével. Részlet jelöléséből: „Születésétől fogva beteg kislányát emberfeletti erővel emeli egészséges társai közé. Számos alkalommal látjuk, hogy egy beteg gyermek születése hány és hány családot roppant össze, hány és hány család nem tud talpra állni a terhek alatt, s bizony hányszor fordul elő, hogy az anyuka egyedül marad a küzdelemre beteg gyermekével. Nos, László személyében egy ellenpéldát látunk, ő a bizonyíték, hogy vannak apukák, akik számára ez a kihívás nap mint nap egy újabb erőforrás megmozgatását eredményezi.”
39 éves fizikus, a 4,5 éves Liliána és a 2 éves Boglárka édesapja. A jelölés ötlete anyósától származik, a pályázat kivitelezést felesége és édesanyja végezte, ami egyfajta képregény, egy nyolcoldalas megható képes összefoglaló azokról a mindennapi pillanatokról, melyek egyértelműen egy életen át elkísérik a gyerekeket a gyermekvárás pillanatától a mindennapi közös, apás tevékenységeiken át saját szülővé válásukig és azon túl. Áron tudatosan készült az apaságra, ma is képezi magát, odafigyelve keresi mindazon kapaszkodókat, amelyek őt magát is megtartják a helyes úton, amelyek összetartják a feleségével való kapcsolatát és olyan apává teszik, akinek nevelő hatása példamutatásán keresztül valósulhat meg. Ebben segíti rugalmas munkaidőbeosztása is, de mindenekelőtt az a konkrét elhatározása, hogy az apaságot és a családot központi prioritássá tette az életében. A család az az a közös vállalás, aminek minden mást érdemes alárendelni az életben. A tudatos, modern apa mintaképe ő, aki tisztában van vele, hogy milyen veszélyek leselkednek ma a családokra, és hogy a házasság és a család egyben tartása folyamatos odafigyelést igényel. A pályázatból idézve: “Apa, a nap minden percében, minden rezdülésében, egész életükben. Amikor a lánya a nagyon magas mászókára felmászna, de fél is, megkérdezi: Apa, ha leesek elkapsz? Apa azt mondja igen, s a lánya elhiszi, tudja, hogy így lesz, s felmászik…”
Görögkatolikus szervezőlelkész, 4 gyermek édesapja. Az apaság misszionáriusa, idén már kilencedik alkalommal szervezte meg a Debrecen és Máriapócs közötti „Apák zarándoklatát”. A gyalogos zarándoklaton évről évre bővülő létszámmal idén már 55 apa, nagyapa (az ország számos városából érkező férfi) tette meg gyalogosan az 55 km-es távot. Megszakították hétköznapjaikat, félretették a munkát, hogy gyalogosan útnak induljanak a nemzeti kegyhelyre, a házaspárok és családok búcsújára. Az édesapákat a zarándoklat végén a családtagjaik várják, hogy együtt vegyenek részt a házaspárok és családok hálaadó miséjén. A zarándoklat során az apák feladatokon elmélkednek, áldást kérnek a rájuk bízottakra, életükre és feladataikra. E zarándoklattal immár kilencedik éve hívja fel Terdik János a figyelmet az apák különleges felelősségére, arra, hogy a férfiaknak nemcsak munkahelyeiken kell helytállni, hanem elsősorban otthon, családjukért kell megerősödniük. Egy zarándok emlékezéséből: „Sok mindent megéltünk a két nap alatt, nemcsak a térben jártunk be egy utat, lélekben is ki-ki eljutott valahová, előrébb, mint ahol eddig volt, bizonyára mindannyian máshonnan indultunk és máshova jutottunk, de mégis együtt tettük meg az utat. A fizikai teljesítmény, a rekreáció, az erőfeszítés, esetleg a megpróbáltatás vagy megtöretés is része egy zarándoklatnak, de gazdag lelki tartalom is sűrűsödik egy ilyen útba, lelkesedés, lázadás, alázat, elfogadás, türelem, remény, beteljesedés. Intenzív tapasztalat.”
Amikor feleségével gyermeküket várták, nem sejtették, hogy kislányuk születésével nem csak az ő életük változik majd, hanem másokéra is komoly hatással lesz. Eszter Down-szindrómával született. Amikor apukaként azt tapasztalta, hogy nem csak, hogy nem tudja lányának azt nyújtani, amit szeretne, de a régiós korai fejlesztések terén még csak a megfelelő színvonalú intézmény sem volt adott, akkor a kétségbeesés helyett aktív megoldáskeresésbe fogott. Saját kezébe vette kislánya és ezzel megannyi Down-szindrómás gyermek sorsának az irányítását. 2000-ben a Rejtett Kincsek Down Egyesület elnöke lett. Az egyesület célja a fogyatékossággal élő gyermekek magas színvonalon történő ellátása mellett a családok támogatása és a fogyatékossággal élő emberek integrációjának elősegítése, hogy ezek a fiatalok is a társadalom teljes jogú tagjává válhassanak. Létrehozta a Csodavár Központokat Nyíregyházán és Budapesten, valamint a Mindenkinek becsengettek elnevezésű integrált oktatási programot. Kiemelkedő társadalmi szerepvállalásáért Bencs Kálmán-díjban részesült, A Kromoszóma Karnevál létrehozásával pedig a 2016-ban elnyerte a „Visegrad Fund Project of the year” díját.
Apasága mellett kiváló szakember példakép is egyben. Az életét tette arra fel, hogy tegyen azok ellen a stigmák ellen, amiket a fogyatékossággal született gyermekekre üt a társadalom.
Köztársasági ösztöndíjjal végezte a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karát, ahová később visszahívták oktatónak. A napi munkája mellett szakmai előmenetelét alárendelte annak, hogy legyen ideje feleségéreés családjára, hiszen öt gyermekük nevelésében mindenképp ki akartavenni a részét. A sokszor szűkös anyagi körülmények között is becsülettel, tisztességgel állt helyt, önös érdekeiket a legmesszebbmenőkig alárendelve a gyermekek érdekeinek. A hatodik gyermek születésével váratlanul elvesztette feleségét, a gyermekekkel magára maradt. Ezután különösen is odafigyelt rájuk, gondja volt rá, hogy továbbra is legyenek, meg legyenek a közös családi élményeik. Egyedülálló odaadással ápolta a kapcsolatot elhunyt felesége családjával, úgy törődött erőtlen, idős anyósával is, mintha Ő is saját gyermeke volna. Mára 13 unoka várja, akiknek meg tudja mutatni, hogy a reménytelen helyzetekben való helytállás micsoda erőt kíván, de a családért minden helyzetből lehet, sőt van kiút.
Igazi háttérember, egy kiemelten sikeres vállalkozás olyan arca, melyet csak a bennfentesek ismernek. Karrierjével kapcsolatban két álma volt: közgazdász szeretett volna lenni és ismertté válni. S. Hegyi Lucia férje, azaz Ő az a bizonyos S betű. Így a vállalkozás motorjaként igazi segítő, aki hagyta előtérbe kerülni feleségét. Ugyanakkor Ő állítja össze a bemutatóikhoz a zenét, Ő a gazdája a férfi stílusprogramjuknak és ő az, aki biztosítja a család számára a harmonikus otthont, a biztos hátteret, aki összetartja a családot.
Bár fiút szeretett volna, csodás kislánnyal ajándékozta meg a sors, aki mára 32 éves felnőtté vált. Feleségével való viszonyában, lánya nevelésében sosem éreztette, hogy férfi és nő ne lennének egyenlőek. Szavak nélkül is belé plántálta, hogy bármire képes lehet, bármilyen közegben. Így a hatvanadik életéve felé közeledve így összegzett lányának: „Te közgazdász lettél, Lucia ismert divattervező, mi pedig egyek vagyunk, így minden álmom valóra vált”.
Aki, biztonságot ad! Erőszava a Biztonság.
A váci Piarista Gimnázium biológia és hittan tanára. Hét gyermek édesapja és 2 unoka boldog Nagypapája. A díjra legidősebb gyermeke jelölte.
Részlet jelöléséből: „Egy rendkívüli ember. Édesapám, és édesanyám pedagógusok, így sejteni lehet, hogy nem volt könnyű dolguk, pláne ennyi gyermekkel. Édesapám mindig a lehető legbiztosabb pont volt az életünkben. A Szikla, mely mindig fenn tartott, ha bármiféle baj, vagy fájdalom ért. A Bölcsesség, mely mindig szolgált egy-egy nyugtató, avagy gyengéden oktató tanáccsal. A Tanító, ki bármit el tudott magyarázni nekünk legyen szó akár a vallásról, akár a citromsavciklusról. A legfontosabb tulajdonsága azonban az, hogy ő az Ölelés.”
Aki az erőt képviseli! Erőszava az Erő.
Pomázi vállalkozó, lekvárokat, szörpöket, pálinkát készítenek családi vállalkozásukban. Több hektáron gazdálkodik. Hat fiúgyermek Édesapja. 19 éves korában átvette szülei által néhány évvel korábban telepített 140 barackfa művelését, majd ahogy rákapott az “ízére” tovább bővült a terület. Mára 8 ha-on termesztenek elsősorban barackot és más gyümölcsöket Pomázon, valamint Kosdon. Nem csak a művelésük alatt álló terület gyarapodott azonban ilyen ütemben, feleségével Nórával időközben 6 fiúgyermekük született, akik közül a nagyobbak a nyári munkában már aktívan szerepet vállalnak. Részlet jelöléséből: „Már nem emlékszem pontosan, hogy Zsoltot az utánozhatatlan baracklekvárjáról, vagy az utcánkban népes társaságként közlekedő 6 fiúgyermekéről ismertem-e meg. Mikor ezek a srácok bicikliznek, rollereznek, vagy futnak az iskolába, vagy a különóráikra, nem csak a létszámukkal keltenek feltűnést. Messziről látszik rajtuk, milyen fegyelmezett, udvarias, jól nevelt, és vidám gyerekek. Zsolt nagy sportember is a munkáján túl, ha ideje engedi. Örökíti a felnövekvő generáció számára a munka és a sport szeretetét, amely rendkívül példaértékű. Mindezt tisztességben és becsületben.”
Aki hiteles! Erőszavai a Hűség és következetesség.
Csomádi vállalkozó, vitorlázó. Három gyermek Édesapja. Nyolcszoros Kékszalag győztes, Világbajnoki második helyezett, Európa Bajnok, mindezek mellett többszörös magyar bajnok. 23 éves fia így jelölte: „Apa, családfenntartó, példakép és tanítómester mindezek mellett egy tiszteletreméltó férfi és sikeres sportember. Számunkra ő a megtestesítője mindazoknak a tulajdonságoknak, amelyek egy férfi életében nélkülözhetetlenek, az elhivatottságnak a mások szolgálatának és a mindent legyűrő, problémákat leküzdő akaratnak. Az édesapám megtanított minket arra, hogy ha az ember ésszel, szívvel gondolkodik és él, akkor bármit megvalósíthat, bármit megalkothat és bármit elérhet az életében. Kb. 20 évesen feleségül vette az édesanyámat, akivel azóta is boldog és példamutató házasságban élnek, szeretik és tisztelik egymást, közös életük pedig számunkra is rendkívüli példa. Megtanította nekem az élet normáit, egy férfi és egy nő igaz kapcsolatának alapjait, a munka tiszteletét és azt, hogy egy igazi férfi nem a mások véleménye alapján szemléli önmagát, hanem elért eredményei, alkotásai, tettei tükrében….”
Bese Botond dudatanár, hangszerkészítő és a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola tanára, aki a magyar pásztorkultúra ősi hangszerének mestere. Nemcsak dudajátékra oktatja tanítványait, hanem a hangszer készítésének fortélyait is megosztja velük, elmélyítve ezzel a magyar népi hagyományok iránti szeretetüket. Botond olyan innovatív pedagógiai módszert fejlesztett ki és tett széles körben elérhetővé, melynek köszönhetően már kisgyermekek is képesek a dudajátékra. Tanórái a lelki elmélyülés és a közösségi élmény helyszínei, ahol a tanítványok saját határaikat feszegetve fejlődnek. Diákjaihoz különös érzékenységgel fordul és hitet ad nekik, hogy ők maguk is képesek értéket teremteni a világban. Bár tanítványai számos hazai és nemzetközi versenyen értek el kimagasló eredményeket, számára az az igazi elégtétel, mikor önfeledten zenélnek együtt a közös ünnepeken.[/caption]
Dr. Kraft Hunor 39 éves, csíkszeredai szülész-nőgyógyász, aki a perinatális veszteségekkel, azaz a terhesség és születés körüli babahalállal foglalkozik. Kiemelkedő elkötelezettséggel helyezi középpontba az érintettek tudásalapú empátiával való segítését minden szakmai és családi támogató részéről.Ez az érzelmileg nehéz téma gyakran tabu a társadalomban, ám Hunor e szakterület elkötelezett képviselője, a téma mentálhigiénés szakembere. Vallja a támogató légkör kiemelkedő fontosságát, nála nemcsak a fizikai gyógyulás, hanem az érzelmi sebek ápolása is középpontban van. Hunor értékrendje az empátia, a gyász megértése és mások megsegítése köré épül, ezzel példát mutat a közösségének és kollégáinak is. Érzékeny megközelítése, szaktudása hiánypótló, jövőbe mutató a gyászmunkát gyakran elfeledő világunkban. Kétgyermekes édesapaként családja iránti szeretete és odaadása is példaértékű, megmutatva, hogy életének központjában nemcsak a szakmai kihívások, hanem a személyes kapcsolatok ápolása is áll.
Horváth Szilárdot bár legtöbben televíziós és rádiós szerkesztőként, műsorvezetőként ismerik, nem utolsó sorban a gödi Búzaszem Iskola alapítója és vezetője, aki a hagyományos értékek mentén nevel új generációkat. Szilárd a kereszténységre, a magyar néphagyományra és a közösségi elköteleződésre alapozva teremtett egyedi oktatási modellt, amely az ország és a Kárpát-medence egyik példaértékű nevelési intézményévé vált. Szilárd férfiként és családapaként is a hűség, a hit és a nemzeti elkötelezettség eszményeit követi, és arra törekszik, hogy tanítványait is teljes értékű emberré nevelje. A Kossuth Rádió és az M5 műsorvezetőjeként is a hagyományos értékeket képviseli, amelyek minden időben kapaszkodót nyújtanak. A teljes magyar közösséget inspirálja határon innen és túl, mely által nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is természetes módon kapcsolódhatnak a kultúránkhoz, szilárd értékrendi alapot teremtve számukra.
Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó és folklórkutató, aki több évtizedes munkásságával járul hozzá a magyar népi hagyományok életben tartásához. Elkötelezett híve a magyar dalok és mesék hiteles tolmácsolásának, előadásait finom humor és érzelmi mélység jellemzi. András számára a mesemondás több mint előadás: minden fellépése személyes találkozás Istennel és a közönséggel, amely során a dalok és történetek révén emberi kapcsolatok épülnek. András a közösség és a kulturális gyökerek újjáépítésének mestere, aki képes humorral és kedvességgel közvetíteni a magyar népi bölcsességeket. Családi életében és munkásságában egyaránt az empátia, a közösség és az alázat értékeit képviseli, így példakép minden korosztály számára, hiszen életútja és művészete is a hagyományok továbbadásának eszméjét hirdeti a földkerekség minden magyar közösségében.
Kosztolánczy György, az Otthon Centrum résztulajdonosa, vezérigazgatója, emellett a Budapesti Honvéd Sportegyesület judo szakosztályának elnöke. Pályafutását sportolóként kezdte, kiemelkedő eredményeket érve el judóban. Üzleti pályafutása során György olyan cégkultúrát épített, amelyben a közösség, az emberi értékek és a társadalmi felelősségvállalás központi szerepet kapnak. Vezetése alatt az Otthon Centrum új szintre emelte az ingatlanpiacon való jelenlétét. Három gyermek édesapjaként otthon is jelen van, példamutató módon ötvözve a felelősségteljes üzleti és családi életet. Sok esetben csendben, a háttérben segít, kerülve a reflektorfényt, mert hiszi, hogy az igazi lényeg veszne el, ha támogatása a külvilágnak szólna…
Gangel Péter, a Bizalmi Kör megálmodója, aki egy újfajta vállalkozói közösséget épített ki Magyarországon, ahol cégvezetők oszthatják meg tapasztalataikat és inspirációt meríthetnek egymásból. A Bizalmi Kör mára már több mint 650 taggal rendelkezik, és célja a felelős üzleti kultúra erősítése. Péter hitvallása szerint a hosszú távú siker alapja a bizalom és az együttműködés, amelyet a magyar kis- és nagyvállalkozók között képvisel és terjeszt. Feleségével két gyermeküket nevelik, és közösen építik azt az erős közösséget, amely a szakmai és személyes sikereiket is támogatja.
Az általa képviselt értékek – mint a bizalom, felelősség, közösségi elkötelezettség és az egyéni fejlődés – révén hozzájárul egy tisztességes, innovatív és felelősségteljes magyar vállalati kultúra kialakításához.
Balogh Levente, a Szentkirályi Magyarország Kft. elnöke, üzleti tanácsadó, a Szentkirályi ásványvíz márka révén Magyarország egyik legismertebb vállalkozója. Levente elkötelezetten hisz a magyar ásványvizek nemzetközi szintű népszerűsítésében, és vezetésével a Szentkirályi piacvezető márkává vált hazánkban és meghatározó tényező lett külföldön is. Példát mutat a környezetvédelem és a fenntarthatóság iránti elhivatottságával. Szívügye a tehetséggondozás, a Szentkirályi Tehetségprogramja kifejezetten a fiatal sportolók támogatására és ösztönzésére összpontosít. Évente több, mint tízezer fiatalt motivál előadásaival, mert vallja, hogy „a szülők, vállalkozók feladata, hogy a gyermekeket lehetőségeink szerint segítsük álmaik megvalósításában. Így tehetjük jobbá a világot!”
Huszár Árpád, az Erdélyi Godako Ökölvívó Sportklub Egyesület alapítója és elnöke, 53 éves vállalkozó és ökölvívó edző, aki a székelyföldi Gyergyószentmiklóson egy egyedülálló utánpótlás-nevelő sportklubot működtet. 2015-ben alapította meg a klubot, és sportolói azóta több mint 300 érmet nyertek hazai és nemzetközi versenyeken, köztük Európa-bajnokságokon és világbajnokságokon. Nagy hangsúlyt fektet a sportolók mentális fejlődésére is: közösséget épít, amelyben a fegyelem, kitartás és önbizalom fejlesztése mellett figyel a sportolók tanulmányi előmenetelére is. Árpád számtalan nehéz sorsú fiatalnak biztosít olyan kitörési lehetőséget, amely egész életük alakulását pozitív irányba fordítja. A közösség tagjai számára nemcsak edző, hanem apafigura is, aki az élet minden területén a helyes irányba vezeti őket, biztosítva számukra egy sikeresebb jövőt.
Kőrös András, vagy ahogy tanítványai ismerik, „Bandi bácsi” 76 éves atlétika edző, aki több mint ötven éve dolgozik az atlétika utánpótlás nevelésében. Tanítványai közül sokan országos bajnoki címeket szereztek különféle atlétikai számokban, és többüket utánpótlás-válogatottként is számon tartották. Pályafutása alatt mindig kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a sport iránti szenvedélyen túl a fiatalokban a kitartást, csapatmunkát és felelősségérzetet is erősítse. Igazi közösségeket épített, ahol a humor és a kemény edzések egyaránt helyet kaptak, és nemcsak a sportban nevelte tanítványait kitartásra és csapatmunkára, hanem életre szóló értékeket is adott számukra. Hitvallása szerint a sport lényege az az öröm, amit az ember ki tud hozni belőle.
Bár tanítványai közül sokan felnőttek és eltávolodtak a sporttól, máig az életüket meghatározó példaképként tekintenek rá. Olyannyira, hogy a díjra kilenc mára már felnőtt tanítványa jelölte.
Czuppon Péter 48 éves, a Széchenyi Zsigmond Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola néptáncpedagógusa, valamint gyermek-, ifjúsági és felnőtt táncegyüttesek vezetőjeként formálja tanítványait. Egyszerre szigorú és szeretetteljes oktató, aki mély alázattal és tudással neveli a fiatalokat a magyar hagyományok iránti tiszteletre. Olyan egyedi figyelemmel, gondoskodással fordul tanítványai felé, hogy a csetlő-botló gyerekeknek is át tudja adni a táncból fakadó örömet. Péter a tánc révén nemcsak közösséget épít, hanem életre szóló barátságokat és útravalót ad tanítványainak. Életszemléletével, példamutatásával, a tánc szeretetével formálja és tanítja a fiatalokat. Olyan értékeket közvetít, melyek a jövő generációját teszik jobbá. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 5 egykori tanítványa jelölte, köztük olyanok, akiknek ma már a gyerekeit is tanítja.
Szengyel István 48 éves néptáncpedagógus és hitoktató, aki a magyar hagyományok iránti szeretetét és elkötelezettségét osztja meg a tanítványaival óvodásoktól, kisiskolásokon át a gimnazistákig egyszerre
3 intézményben. Emellett 25 éve a Pannónia Néptáncegyüttes művészeti vezetője, ahol minden korosztály számára lehetőséget teremt a néptánc, a közösségi élmény megtapasztalására mára már 200 táncosnak. István az iskolák falain kívül is aktív, rendszeresen szervez táncházakat és kulturális eseményeket, ahol diákjai valóban megélhetik a hagyományt és tapasztalhatják hozadékait. Számára a néptánc nem csupán mozdulatsorok elsajátítása, hanem a közösségi szellem és a magyar kultúra megőrzésének is eszköze. Tanítványai nemcsak a tánc szeretetét kapják tőle, hanem olyan útravalót is, amely megerősíti őket a mindennapokban és az élet összes területén.
Bódi Árpád 77 éves, a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola nyugalmazott hegedűtanára, igazgatóhelyettese, aki évtizedekig szolgálta és formálta a zenei oktatást Székesfehérváron. Állhatatos munkája révén indult meg a középfokú zenei szakképzés a városban, ahol általa immár 42 éve folyik alap- és középfokon is népzenei oktatás. Zenepedagógusként nemcsak tanította, hanem inspirálta is növendékeit a zene iránti mély szeretetével. A Bakony Népzenei Együttes alapítójaként és a székesfehérvári Szimfonikus Zenekar koncertmestereként generációkat nevelt, tanítványai megszámlálhatatlan díjat nyertek, közülük sokan hivatásos zenészek lettek. A számos rangos díjjal kitüntetett Árpád a tanításban és a közösségformálásban találta meg élete értelmét. Tanítványai számára mentor és példakép, aki olyan értékeket közvetít, mint a kitartás, az alázat és a művészet iránti elkötelezettség. Szavai és tettei máig visszhangoznak egykori diákjaiban, akikre nemcsak tudást, hanem életre szóló értékeket hagyott.